Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Szovátay Adrienne: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a II. világháború után a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásáig

ízeltlábúak stb. felvételét sem lehetett elkerülni, de gyógyszerrel a galandfér­gek egy részét el lehetett űzni. A galandférgek ellen kamalát vagy hashajtó után terpentint adtak olívaolajban. 33 A fonálférgek (Nematoda) rendjéből a ba­romfifajok gyomorférgeinek zöme köztigazdákkal (halak, vízibolha stb.) fejlődik ki, bár a lúd gyomorférgessége köztigazda nélkül alakul ki. Megelőzé­sül a fiatal állatokat fertőzött idősebbek legelőjétől igyekeztek távol tartani. Nagy jelentőségű parazitózis az orsóférgesség (ascaridatosis) és a baromfi­vakbélférgesség (heterakidosis). A tyúkfélék orsóférgessége okozta a legna­gyobb gazdasági kárt, amelynek kezdetben a széntetraklorid-tartalmú „Arai­ban" volt a gyógyszere. Később tömegkezelésre egy takarmányba kevert pipe­razin-vegyület, a háztáji állományokban pedig a nyelőcsövön át begybe adott, olcsó benzin (2 ml/ttkg) vált be. A pulykák vakbélférgeinek egy részét histo­monas-fertőzöttség esetén fenotiazinnal lehetett elhajtani, egyébként e férgek kártétele elenyésző volt. 34 Az emésztőcsőben élősködő hajszálférgek elhajtá­sára kis lisztgombócokba gyúrt széntetrakloridot szoktak szájon át beadni. 35 A légcsőférgesség ellen belélegeztetett kálcium-antimonil-tartarát és bárium-klo­rid a légcső nyálkahártyáján bárium-antimonil-tartaráttá szintetizálódott. 3h Külső élősködők. E paraziták közül a legyek számát - mint egyéb állatfajok esetében is - az istállókban és környékükön 1946 óta a halogén vegyületek kö­zül a klórozott szénhidrogén: DDT (diklór-difenil-triklóretán), majd HCH (he­xaklór-ciklohexán) 1%-os oldatának permetezésével igyekeztek csökkenteni. 37 A tolltetvek ellen a porfürdők, a tojófészkek és a kotlófészkek homokjába tett 5%-nyi kénvirágpor, esetleg fahamu vált be. 38 A rühatkák elpusztítására, a tol­las bőr rühössége esetén a tyúkokat 1-2 hét múlva megismételt, 0,5%-os nát­rium-fluorid-oldatba mártották, és a galambokat gyakran porozták be vedlés­kor. 3 " A tyúk lábrühössége elleni kezeléseket szükség szerint 1-2 hét múlva me­gismételték, és egyidejűleg az ólat kitakarították, valamint a berendezési tár­gyakat megtisztogatták. 40 Az idős állatokat, mint a betegség fő terjesztőit kise­lejtezték. Egyedi kezelés alkalmával először a megvastagodott „meszes lábad­ról káliszappanos lemosással távolították el a pörköket. Ezután 3-5 percig pet­róleumba mártották a lábakat vagy rühellenes kenőccsel (pl. 1 rész kreolin 9 rész vazelinban) kenték be. A madártetűatkák ellen helyi kezelésre bevált a DDT olajos szuszpenziója. 41 Az ún. „álomkór"-t előidéző baktériumokat (bor­» MÉSZÁROS J. 1963. 318-324. * KOVÁCS J. 1957. 462^163. MÉSZÁROS ]. 1963. 330. 15 MANNINGER R.-MÓCSY J. 1956. 209. * GYÖRGY GY.-TÓTH I. 1960. 229-230. * MANNINGER R.-MÓCSY J. 1956. 630-631. 38 BÁLDY B. 1954.175. 224. 225. 271. " HAJÓS I.-HODOSY J. 1955. 104. * BÁLDY B. 1954. 272-273. MANNINGER R.-MÓCSY J. 1956. 617. Ma már azért is ritka a lábrühösség, mert a tyúkokat az első tojástermelési év után levágják. 41 SZAJKÓ L.-WETTSTEIN F. 1954. 356.

Next

/
Oldalképek
Tartalom