Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Szovátay Adrienne: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a II. világháború után a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásáig

tojáscsökkenés) tartva azonban sokan elrejtették az oltás elől baromfiállományaik egy részét. Az oltásokat a körzetvezető állatorvosok irányítása alatt oltási csoportokba (brigádokba) szerveződött állatorvostan-hallgatók és falusi, ún. laikus oltók végezték. A baromfiipari gyűjtőtelepeken kezdetben szimultán módon, vagyis egyidejűleg H-vakcinával és szérummal oltottak, hogy a fertőzött egyedekben keringő „utcai", vad vírust a szérumban levő ellenanyagok lekössék, és közben a H-vakcina vírusa kb. 2 hét alatt kialakíthassa a közel 1 évig tartó védettséget. Az egyéb nagyüzemekben 1960-tól az L-vakcinát a 2 hetesnél fiatalabb csibékben ivóvízben, a 2-8 heteseknek permetködben adták, viszont a 12 hetes komákat H-vakcinával oltották.

11 (1. ábra) A baromfihimlő kártételével a mostoha tartási körülmények és az oltóanyagok kis hatékonysága miatt az 1950-es években még számolni kellett. Helyes tartásmód esetén a baromfihimlő elleni vakcina fiatal tyúkokban és galambállományokban, míg a pulykahimlő elleni vakcina pulyka- és tyúkállományokban megfelelő immunitást hozott létre.

12 Eszlelték már a tyúk fertőző gége- és légcsőgyulladását.

13 A vérképzőszervi betegséget okozó, baromfileucosis-sarcoma csoportba tartozó vírusok leggyakrabban nyiroksejtes vagy kötőszövetes daganatokat idéztek elő.

1415 A gamma-herpeszvírus által okozott Marek-féle betegség daganatos vagy idegbénulásos formában jelentkezett. Ennek a betegségnek a terjedését később a tojások fertőtlenítésével, a betegségtől mentes tenyészállományok tojásainak elkülönített keltetésével és a csibék zárt telepen vagy udvaron való felnevelésével akadályozták meg.

16 (1. kép) Baktériumos betegségek. E betegségek közül a baromfikolera a kistermelői udvarok és a még kezdetlegesen működő nagyüzemi telepek egymással érintkező állományaiban hatalmas járványokat okozott. Vakcinázással legfeljebb 4 hétig tartó, nagyon mérsékelt védettséget sikerült kialakítani. A betegség jelentkezésekor szulfonamidok (Ultraseptyl, 1951) etetésével vagy befecskendezésével, majd oxitetraciklin-készítmények (Tetran pulvis A. U. V. 1958 és Tetran inj. A. U. V. 1960) lehetett a további megbetegedéseket megelőzni. A baromfikolera okozói (pasteurellák) a madártuberkulin befecskendezése helyén, az állebeny bőrében ún. lebenybetegséget okozhatnak.

17 " MANNINGER R.-MÓCSY J. 1951. 268-277. MÉSZÁROS J. 1963. 263264., BUZA L. 1956. 43-47., TÓTH B. 1959. 272-275. 12 MANNINGER R. - MÓCSY J. 1956. 357-364 " SZENT-IVÁNYI T. - MÉSZÁROS J. 1985. 374. 14 TANYI J. 1972. 271. 11 BAMBERGER K.-DERZSY D.-ELEK P. 1957. 78. 16 CSUKÁS Z. 1955. 308. HAJÓS I.-HODOSY J. 1955. 62. ,7

MIKLOVICH M.-PELLÉRDY L. 1955. 52. MANNINGER R.-MÓCSY J. 1951. 62. A baromfikolerával közvetlenül veszélyeztetett állományok részére a Szukvin nevű, szulfaquinoxalint is tartalmazó „gyógyvakciná"-t a 26384/1967. (IX. 11.) MÉM sz. rendelettel engedélyeztek. MÁL 1958. 13. évf. 12. sz. 373., 1960. 15. évf. 2. sz. 51.