Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Farkas Gyöngyi: Paraszti társadalom és kollektivizálás Veszprém megyében (1948-1956)

lépes községek különböző rétegeit szétválasztó ellentéteket - sok esetben a szervezés stratégiáját is ennek megfelelően alakította ki.

62 A telepes községekben az is nehezítette a kollektivizálást, hogy sokan ideiglenesnek tekintették a helyzetüket: „A kevert lakosságú községekben a felvidékiek a csoport alakítása ellen vannak általában és várják visszatelepítésüket Csehszlovákiába. Ezt a hírt táplálják az itthon maradt svábok is, mint Bakonyszentivánon azzal, hogy híresztelik, hogy Németországból hazajönnek hozzátartozóik és a felvidékieknek ki kell menniük a házból és vissza kell adni a földet."

63 „Hidegkúton a szervezési munka igen nehezen megy - számolt be az 1951 télén történő szervezésről a veszprémi járás tsz-szervezője -, mert ott most indult meg egy költözési láz. A felvidéki parasztság költözni akar Püspökibe, Putnokra

64 [a csehszlovák-magyar határhoz közeli községekbei vagy máshová, de menni akarnak. Azt mondják, hogy majd ott alakítanak csoportot."

65 A kollektivizálás során a paraszti társadalom különböző válaszreakcióit elemezve nem hagyhatjuk ki a falunak a „kulákkérdésben" elfoglalt álláspontját. A hatalom tévedett, amikor feltételezte, hogy a falu sikeres gazdáit a helyi társadalom „ellenség"-ként rekeszti ki. A vagyonát sikeresen gyarapító gazdálkodó a paraszti közösség szemében követendő, nem pedig - a propaganda beállítása szerint - elítélendő mintának számított. Az ötvenes évek első felének „kulákkampányához" a parasztság jelentős része nem csatlakozott, sőt a nagygazdák ellen hozott szigorúbb intézkedések hatására egyre erősebb lett a velük való szolidaritás. Nemcsak a helyi társadalom, hanem az ahhoz kötődő községi vezetők sem mindig folytattak az „éleződő falusi osztályharcnak" megfelelő diszkriminatív politikát. A korabeli jelentések gyakran beszéltek a helyi tanácsi és pártszervek „...kulákokkal szemben megnyilvánuló liberalizmus"-áról.

66 Jellemző a kulákok elleni politika általános fogadtatására az ősküi pártszervezet egyik tagjának véleménye: „... ha mi nem bántanánk a kulákot, a kulák sem bántana minket és nem lenne ellensége a népi demokráciának".

67 A propaganda által hirdetett hivatalos és a helyi társadalom eltérő álláspontja a „kulákkérdésben" a kollektivizálással kapcsolatban is megjelent. A tszcs-k, majd a tsz-ek mintaalapszabályai minden esetben megtiltották a falu 1,2 VML. P. ir. 30. f. 12. ő. e. MB-ülés, 1950. szeptember 25. A mezőgazdasági osztály beszámolója. 63 VML. XXIII. 16-1. FM. 816-8/1950. A pápai járási tanács mezőgazdasági osztályának beszámolója. 1950. július 24. w Mindkét község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fekszik. Püspöki alatt valószínűleg Sajópüspöki értendő. "

5 VML. XXIII. 16-1. F—816-42/1951. Jegyzőkönyv a veszprémi járási tanács mezőgazdasági osztályának üléséről. 1951. február 26. Hasonló jelenségről ír Albert Gábor: egy Garamlökről Atára telepített gazda a következőket mondta „...abban a hitben voltam, hogy nem maradunk itt, két év múlva hazamegyünk." ALBERT G. 1983. 238. w VML. P. ir. 30.

f. 1. ő. e. Az MDP Veszprém megyei küldöttértekezlete 1951. december 8. Magyar Bálint hasonló magatartást idéz dokumentum-szociográfiájában. László István dunaapáti (ténylegesen dunapataji) tanácselnökkel készül interjúból: „Együtt voltam velük katona, most meg üssem őket, mert kulákok? Most miért bántsam őket?" MAGYAR B. 1986. II. 400. "

7 VML. P. ir. 30. f. 16. ö. e. MB-ülés, 1951. február 6. Beszámoló a tsz-fejlesztésről és az előttünk álló feladatokról.