Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Farkas Gyöngyi: Paraszti társadalom és kollektivizálás Veszprém megyében (1948-1956)

ő bújt el a népnevelők elől, míg az asszony és a gyerekek, a családnak azon tagjai, akiknek vélhetően nem volt önálló döntési joguk, otthon maradtak. A források egy másik része viszont azt mutatja, hogy a családtagoknak, főleg a feleségnek nagy szerepe volt a döntés kialakításában, abban, hogy férjüket lebeszéljék a belépésről: „Ahol a családfő belépne a csoportba, a családtagok lebeszélik róla..."

37 „Középbogárdon... a nők elkezdtek sírni, hogy most már oda a jó életnek, itt vannak a kolhozcsináló rablóbandák. Az asszonyok igen hathatós agitációt fejtettek ki a férfiak között."

38 „Gyakori jelenség, hogy nem főznek nekik, elválással fenyegetőznek."

34 Bár a családtagokra való hivatkozás minden bizonnyal az azonnali döntés elodázása érdekében történt, egyetértésük fontos szerepet játszott. A belépéssel kapcsolatos családi konfliktusok, a házastársak közti ellentéteken kívül, a szülők és a felnőtt gyerekek - a jövendő örökösök - között alakulhattak ki. A fiatalok vagy az örökségüket féltették, amit a szülők belépése veszélyeztetett, vagy a jól fizető gyári, gépállomási, tisztviselői állásukat, amit a szülők kintmaradása esetén veszíthettek el. Rendkívül gyakori volt a „feltételes belépés" taktikája, amikor a gazdák magatartásukat a gazdaközösség egyes tagjainak döntésétől tették függővé. A „védőpajzsként" kiválasztott gazda a helyi társadalom tekintélyes tagja volt, akiről feltételezték a többiek, hogy a végsőkig kitart. Ezeknek a „kulcsembereknek" a belépése a tsz-be nemcsak azt jelezte a többieknek, hogy a további ellenállás reménytelen, hanem feloldotta őket a belépési nyilatkozat aláírásának „szégyene" alól is. Az egyéni gazdaság feladását már nem mint egyéni vereséget, hanem mint a közösséget érintő „sorscsapást" élték át. A paraszti társadalom döntő többsége a hatalom erőszakos kollektivizálási kísérleteire azonos módon, elutasítóan reagált. Az ellenállás kényszerű feladásáig az azonos érdek összefogta a helyi gazdálkodókat, utána azonban a „közös" gazdaság működési kereteinek kialakításánál már megjelentek a helyi társadalmat megosztó különböző érdekszempontok. Az azonos érdekcsoportok általában a „közülük valókkal" akartak tsz-t alakítani, nem pedig másokkal „közösködni". A paraszti társadalmat az ötvenes években nem bontották meg olyan éles ellentétek, mint ahogy azt a korabeli osztályharcos propaganda hirdette, mely szerint a falusi társadalmat a termelőeszközök (föld, igaerő, felszerelés és gépek) birtoklása egymással elkeseredett harcot folytató, ellentétes érdekű csoportokra osztotta. (A propaganda három réteget különített el élesen egymástól: a „szövetséges szegényparasztot", az „ingadozó középparasztot" és a „falusi ellenséget", a „kulákot".) 17 VML. P. ir. 30. f. 12. ő. e. MB-ülés, 1950. szeptember 18. A mezőgazdasági osztály beszámolója a mezőgazdaság fejlesztéséről. w MOL 276. f. 93. cs. 151. ő. e. Összesítő jelentés a megyei 2. sz. táblás csoportokat felülvizsgáló bizottság munkájáról. 1949. január 22. " MOL. 276. f. 54. cs. 82. ő. e. A Mezőgazdasági és Szövetkezeti Bizottság jelentése a termelőszövetkezeti mozgalomról és a fejlesztés irányvonaláról. 1950. január 18.