Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Knézy Judit: Életmódváltozások Somogy megyei falvakban (1945-1970)

fényűzésnek számított. Külső-Somogyban már csak a nagyon szegényeknél akadt sarokpados szobaberendezés. A Balaton mellett a vendégek hatására már az 1900-as évektől jóformán minden hagyományos bútordarabot lecseréltek a vendégváró szobában.

37 Az iparosoknál már az 1900-as évektől általános volt a párhuzamos szobaelrendezés is (az ágyak párhuzamos elhelyezése a szemközti falak mentén), helyenként nagyon ízléses szecessziós vagy klasszicizáló keményfa bútorokat szereztek be. A cselédházakban nem volt hely a sarokpadok számára, azért itt is párhuzamos szobaelrendezés volt addig, amíg hálószobabútorra nem tellett. Az 1950-es években az újgazdák körében kedveltek voltak a székes mesterek fonott ülőkéjű székei, amelyeket fuvarosok segítségével szállítottak faluról falura. 1960 után már a komplett hálószoba-, konyha-, sőt esetenként előszobabútor is szerepelhetett a jobb módú lányok hozományában, s aki csak hálószobabútort hozott, szegénynek számított. Több szoba esetén az első szobába mindig a legújabb bútor került, s a régebbiek a hátsó szobába, kamrába vagy a nyári konyhába. A hozományba kapott előszobabútornak - amely eleinte fonott volt -, ha nem volt még előszoba, hamarosan készítettek megfelelő toldást a házhoz. Az 1970-es évektől már kombinált szobabútort vettek konyhabútorral együtt a fiataloknak. Sokszor a fiatalok kiselejtezett bútora került a szülők szobájába. Az 1980-as évektől kezdtek arra gondot fordítani, hogy gyermekszoba is legyen gyermekbútorokkal, de garázs, sőt vendégszoba, esetleg önálló vendégapartman is. A kamrák berendezése változott a legkevésbé, néhány új technikai eszköz belekerült, bevezették a villanyt is, de ugyanott volt a hordók, lisztesládák és zsákok, zsíros véndelyek és más tárolóeszközök és szerszámok helye, mint korábban. (5. kép) A jó ízlésű és a szebb régi darabokat kedvelő fiatalok sajátos módon ötvözték az örökölt mozgatható (bútor és más használati tárgy) és a beépített lakásberendezési tárgyakat (kemence, kályha, rakott takaréktűzhely) az újonnan beszerzettekkel, és díszítésként a szekrények tetejére, a szobák sarkába elhelyezték az elődöktől örökölt cserépedényeket, fatárgyakat, az ágyakra és a falra szőtteseket, órát, régi képeket. Hasonló célt igyekeztek elérni azok is, akik a valódi paraszti értékeket vegyítették a vásári darabokkal, és modern bútoraik körül egész bazárt rendeztek be. A női népviselet utóvirágzása a két világháború között végbement egyes vidékeken, másutt a viselet elhagyásának kezdeteiről lehet beszélni e korszakban. Az 1920-30-as években a fiatal férfiak, különösképpen azok, akik a háborút megjárták, már nem voltak hajlandók a bő vászongatyát felvenni, legfeljebb aratáskor, csépléskor, a tarlóra még bocskorban mentek. Ünnepen és télen csizmához fekete csizmanadrágot vettek fel, ehhez esetenként hímzett vászoninget vagy fehér sifonból valót párosítottak. Hétköznap inkább szövetből, a szegényebbek festett vászonból való pantallót vagy „ceignadrágot" vettek fel 37 GYULAI K. 1911. Pusztaszemesről, RRM NA 2128. Zamárdiról