Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Knézy Judit: Életmódváltozások Somogy megyei falvakban (1945-1970)
még helyreállítható uradalmi épületeket engedéllyel vagy a nélkül. Egyes intézmények viszont a jobb állapotú uradalmi épületekbe költöztek be, aztán évtizedekig használták azokat. Nem a műemléki szempontok szerint kezelték és sokszor átépítették ezeket. A vasúti szárnyvonalak megszüntetésével a volt majorok teljesen elnéptelenedtek, az épületek pusztulása erőteljesen folytatódott. Inkább csak a falvakban maradt volt uradalmi épületek megőrzésével tudott foglalkozni a műemlékvédelem az 1970-es évektől. (2. kép) Két műemléki védettségű majorsági épületegyüttes maradt fenn Somogyban a műemlékesek tevékenységének köszönhetően: a szántódpusztai 31 (3. kép) és a Kálmáncsa és Csokonyavisonta melletti Sarolta-pusztai. Méltó lenne a védelemre a ladi volt Hoyos-birtok két helyszínen lévő, részben átépített épületegyüttese is. A falvakban az 1950-es években szűntek meg végleg a még meglévő belterületen kívüli pajtás-, szállás- vagy istállóskertek (Somogyjád, Rinyakovácsi, Nagyszakácsi) a külső épületek lebontásával, majd a területek tagosításával. 32 A nagyobb falvak központjai is átalakultak. Korábban itt volt a templom, a pap lakása, az iskola, községháza, bolt, tejcsarnok, az elöljárók és a gazdagabb parasztok házai. A község szélén csoportosultak a szegényebb rétegek, itt volt a pásztorok háza, esetleg itt laktak a cigányok is. A dinamikusabban fejlődő nagyobb helységekben a települések több központúvá váltak. Eleinte az iskolát rangosabb lakóházakba, kúriákba, kastélyokba költöztették. Korszerű új, emeletes iskolákat az 1970-es évektől egy ún. iskolaprogram keretében építettek, de még mindig működnek kastélyokban iskolák. Az új faluközpontokhoz tartoztak még az új tanácsház, pártház, presszók, a kultúrház, üzletek, az ABC-k és különféle szolgáltató intézmények. Az 1945 után és az 50-es évek új építkezései, illetve a meglevő épületek felújítása még többnyire a hagyományos „csúcsfalas", azaz az utcára keskenyebbik homlokzatával néző szoba-konyha-kamrás, esetenként kétszobás beosztású épületek emelésével indult meg. Ilyenek építését engedélyezték és szorgalmazták a belső wc-k és a fürdőszobák, vagyis fürdésre szolgáló helyiségek kialakítását, de ez a legtöbb esetben csak egy-két évtized múlva valósult meg. 33 A lakóházakat a szegényebbek még többnyire tömés- és vályogfallal építették. A háború alatt megrongálódott épületeket bontott téglával javították ki, illetve alapozták. Az istállók, pajták már csak téglából készültek. A tüzelőberendezés még sok esetben szabad kéményes volt (az 1960-80-as évek műemléki felmérései valamint a ma élő idős kőművesek visszaemlékezései szerint) 34 , illetve a meglévőket még sokáig javíttatták. Már 1948-ban kapott valaki pl. Felsőmocsoládon és környékén „fordított ház", illetve sátortetős ház építésére engedélyt külterületen. A nagyobb építkezési kedv a második tsz-szervezés után indult 31 ÁGOSTHÁZI L.-BOROSS M. 1985. 32 HÓFER T. 1955. 125-186. KNÉZY J. 1974. 48-60. 33 Már a 212/1933. évi belügyminisztériumi rendelet is erről szól. 34 Ezt a munkát az akkori Műemléki Felügyelőség végeztette. Az anyag az EA-ban és a Nemzeti Örökség Hivatal adattárának népi műemléki részében van.
