Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Knézy Judit: Életmódváltozások Somogy megyei falvakban (1945-1970)

szerelés és munkás kéz hiányában. Később követték őket azok a gazdák, akik a magas beszolgáltatások, adók, a volt nagygazdák zaklatása, kitelepítése miatt elmenekültek vagy másutt kerestek munkát. Többnyire a fiatalok próbáltak szerencsét, eleinte azért, hogy az otthon maradt családnak vigyenek pénzt az adó kifizetéséhez, a beszolgáltatandó javak megvételéhez vagy éppen a megélhetéshez. A lányok inkább idénymunkára jártak el erdészetbe, állami gazdaságokba, ahol a fizetés a szemükben magasnak számított, de később is jóval lemaradt a városi munkások bérétől.

15 Sokan véglegesen elköltöztek, akik távolabbi építkezéseknél, téglagyárakban, pécsi, komlói bányákban, a füredi hajógyárban helyezkedtek el, s főként azok, akik magasabb végzettséget szereztek. De jóval nagyobb volt a megyén belüli mozgás, mint a megyén kívüli. Adataim alapján feltérképezhető, kik, mely időszakban hova szegődtek el, és melyik időszakban milyen szakma volt a divatos. A továbbtanulók többsége eleinte nem érettségizett, a fiúk szakmát tanultak: sofőrnek, ipari tanulónak mentek. Később gépészeti, cukoripari technikumot végeztek, mely érettségivel is járt, és a közeli nagyobb helységek gépállomásaiban, üzemeiben, gyárakban helyezkedtek el. A lányok varrónőnek, fodrásznak, gépírónak tanultak. Utóbbiak célja többnyire irodai munka volt. Főként azok költöztek el, akiknek a családja lakást tudott venni, a szegényebbje ingázott.

16 1953, de még inkább 1956 után erőteljes támadás indult meg a termelőszövetkezetek újraszervezéséért. Kedvezményeket kaptak a benn maradt tagok, de nagyon megnehezítették a kilépettek helyzetét. Utóbbiak nagy része komoly adógondokkal küszködött, nem kapták vissza igásállataikat, eszközeiket, legelőjogukat. Nem tudtak legeltetni, csak az utak mentén. Volt, aki ha addig meg is úszta, most kellett megválnia utolsó tehenétől, javaitól (Csurgón és környékén és általában a Dráva mentén, ahol korábban is nagyon nehéz volt a helyzet a határsáv, az állandó ellenőrzések, zaklatások miatt, 1956 után reménytelenné vált a tsz-ből kilépettek helyzete). Sokan e gazdasági gondok miatt kénytelenek voltak újra visszalépni a termelőszövetkezetbe vagy másutt munkát keresni. Most a legidősebbek maradtak otthon és a felnőtt férfiak mentek el. A határsávból Hortobágyra kitelepítetteket 1953-ban elengedték, de csak 1962-ben térhettek haza, addig meghúzták magukat közel a lakóhelyükhöz (pl. Belegben, Somogyszobon), és ott dolgoztak paraszti üzemben családtagként, vagy állami gazdaságban.

17 Az 1970-es években a termelőszövetkezetekben képzett munkaerőt kezdtek alkalmazni, a tsz-melléküzemágakban iparosokat. Ez bizonyos mértékű be-, illetve visszakÖltözést eredményezett, de nem pótolta az addig elszármazottak számát. Az újonnan szervezett termelőszövetkezetekben a gazdálkodáshoz job'

5 SZAKÁCS S. 1983. 56-74. '* BALLÁ M.-JANDRICS I.-KISS Z. 1999. 260. és EA 18 222-18 223. MMgMA IV. 889. 1003. (Felsómocsolád, Ecseny, Somogyaszaló). ,7

GÉGER L. 1990. 241- 261. Saját gyűjtések Csurgón, Csentén, Porrogon, Csurgónagymartonban MMgMA IV. 999.1001,1006.