Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Knézy Judit: Életmódváltozások Somogy megyei falvakban (1945-1970)
Tanulmányomban két nagyobb csoporttal foglalkozom: a helyben maradt paraszti eredetű rétegekkel és a volt uradalmi cselédekkel. Utóbbiak közül a legtöbb űn. újgazda került ki. A volt cselédekkel kapcsolatban számos elmarasztaló megállapítás hangzott el hivatalos jelentésekben, cikkekben, de visszaemlékezésekben is, hogy rosszul gazdálkodtak, hiányzott a szakértelmük, nem értettek a munka megszervezéséhez. Ezért kezdtem pozitív példákat is keresni, másrészt megvizsgálni az elmarasztaló vélemények körülményeit. Érintőlegesen foglalkoznom kellett más, betelepült, betelepített csoportokkal is: a Jugoszláviából kiutasított, a Szlovákiából áttelepített, Erdélyből és belföldről érkező magyarokkal. A FALUSI KÖZÖSSÉGEK MŰKÖDÉSE 1945 után a falusi, mezővárosi társadalom minden korábbinál alaposabban átalakult, az ott élők ettől kezdve egyre inkább kezdtek különbözni a szigorúan, foglalkozási értelemben vett parasztoktól. A falujukat elhagyók vagy onnan eljárók, ingázók eleinte nem tartották végleges megoldásnak a lakóhelyüktől távol eső munkahelyekre járást. 7 Az el- és beköltözések megváltoztatták az egykori közösségek összetételét, a távoli helyeken történő munkavállalás, továbbtanulás, külső hatások számos rést törtek a korábbi életformán. Mégis, a falu, a mezőváros összetartó erejéből számtalan elem fennmaradt még akkor is, ha az 1945 előtti lakosoknak csak egy része maradt szülőhelyén. A hovatartozás tudata fontosabb lett annál, hogy ki mivel keresi kenyerét. A falun élő értelmiségiek, iparosok, ingázó munkások rokonsági, szomszédsági kapcsolataik révén szoros kapcsolatban álltak a mezőgazdaságban alkalmazott csoportokkal. Az elköltözőitek és a munkára eljárók is hazajártak besegíteni a mezőgazdasági munkákba családtagjaiknak, szomszédjaiknak, barátaiknak, hogy azok a beszolgáltatást teljesíteni tudják, az adóra elég legyen a pénzük, később pedig, hogy a szövetkezetben dolgozók munkaegysége több legyen. Szívesen vettek részt közös munkaalkalmakon, amelyek összetartozás-tudatukat erősítették (tollfosztás, kukoricafosztás kb. az 1960-as évekig, később pedig az építkezési, betakarítási munkákon: szüret, disznóölés). A falu akkori szokásrendjéhez még az 1970-es években is hozzátartozott a kölcsönös segítések rendszere és az egyes családi és jeles napi ünnepek kisebb-nagyobb közösségekben való ünneplése. A hatalom 1946-tól kezdve fokozatosan igyekezett minden nem pártos alapon szerveződő csoportot (egyesület, szövetkezet, klub, társulat) megszüntetni, akár értelmiségiek, akár iparosok, akár a gazdák voltak a tagjai. Felülről szervezett, sematikus arculatú intézményekkel kívánta ezeket pótolni a kommunista párton, iskolán és a községi tanácsi szerveken keresz7 Saját gyűjtések RRM NA 1335 (Kutas), 1334 (Csököly), MMgmA IV. 889-890, 1003. (Felsómocsolád, Ecseny, Somogyaszaló).