Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Korkes Zsuzsa: Rozmaring a magyarországi paraszti ünnepnapokban

galmazta, hogy a hívek laposmentát, citrusfa ágacskát, rozmaringot vagy valami más szagos virágot vigyenek a kezükben a templomba és azt tartsák az orruk elé, hogy - különösen járványok idején - egymástól el ne kapják a betegséget. Innét van, hogy népünk asszonyai, lányai még a mai napig is visznek kezükben virágot, ha templomba mennek."

65 A temetési szertartásoknál a rozmaring, mint láthattuk, kizárólag kiházasítatlan leányok és legények temetésénél fordult elő, hiszen a népi joggyakorlat kötelezően írta elő, hogy a fiatalon elhunytakat kiházasítsák, ellakják a lakodalmát. Végezetül elmondhatjuk, hogy hazánkban a rozmaring a falusi emberek mindennapjait, szokásait végigkísérte a születéstől a halálig, és jól illeszkedett nemcsak a környező, hanem az európai népek szokásrendszerébe is. RÖVIDÍTÉSEK EA = A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára Ethn = Ethnographia NE = Néprajzi Értesítő MFME = Móra Ferenc Múzeum Evkönyve K. KOVÁCS L. 1944. 257-258.