Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Korkes Zsuzsa: Rozmaring a magyarországi paraszti ünnepnapokban

cseppnyi borsmentaolajat is tartalmazott, és kellemes illata miatt fokozatosan kiszorította a Magyar Királynő Vizét.

15 Mint gyógynövényt hazánk egyes vidékein még napjainkban is használják, gyógyteákat főznek belőle lábfájásra, torokfájásra. A XVIII. század végétől a főúri udvarokban hanyatlani kezdett a növény jelentősége és tekintélye, s végül elfeledett „népies" növény lett belőle, visszaszorult a parasztkertekbe és a parasztházak ablakaiba. Mint fűszernövény is igen kedveltté vált, különféle ételeket ízesítettek vele. Egy XVII. századi kéziratos szakácskönyvben olvasható: „Borjú pecsenyét megsütni, zsállyával megspékelni, vagy rosmarinnal, vajjal vagy szalonnazsírral megöntözni, és levesesen add fel."

16 Bálint Tibor a rozmaringot mennyei magasságokba emeli. „A fűszereket nem véletlenül társítom az illatokkal, hiszen ... a legtöbbjükben épp az a csodálatos, hogy nemcsak testünket ajzzák föl jobban az evilági javak befogadására, de a lelkünket is új magasságokba röpítik: a boldog és javarészt öntudatlan képzettársítások birodalmába. Vagy talán az antosfű, vagyis a rozmaring, amely apró puha tenyerébe fogja és elandalítja a szíveket, hitszegővé válik talán, amikor morzsolt állapotban elmegy jótevőnek az erdélyi paradicsomlevesbe, vagy amikor a vadhúsok, szárnyas sültek, rostonsültek értékét igyekszik a szellemi értékek szintjére emelni?"

17 Vas megyében a XIX. századi vőfélykönyvek még említik a rozmaringból készült ételeket a lakodalmi étkek között. Később ezek teljesen elmaradtak, és csak az idősebb falusi asszonyok készítettek rozmaringmártást főtt disznó-, marha-, nyúl- és tyúkhús mellé.

18 Fűszerként mind a mai napig használják, húslevest, sült húsokat ízesítenek vele. ROZMARING A MINDENNAPI ÉLETBEN A rozmaringnak korábban igen nagy szerepe volt a népéletben, végigkísérte a falusi emberek mindennapjait a születéstől a halálukig, de használati tárgyaikat is szívesen díszítették rozmaringos motívummal. így megtalálhatjuk céhpecséteken, ostyasütőkön, népi cserépedényeken, a karcolt húsvéti tojásokon, fafaragásokon, hímzéseken, szőtteseken. Népdalainknak, de még a gyermekjátékoknak is kedvelt motívuma volt a rozmaring. A párosító körtánc típusba tartozó „Ég a gyertya, ha meggyújtják" kezdetű dal második versszaka így hangzott: „Ez az utca de szép utca, Rozmaringgal van kirakva. Azt is tudom ki rakta ki, 10 A csáktornyai Zrínyi-udvar 17. századi kéziratos szakácskönyve 17 BÁLINT T. 1980. 266. 18 CSABA J. 1974.122-123.'

5 RAPAICS R. 1921. 296-298.