Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Dobszay Tamás: A jobbágyfelszabadítás, a jogkiterjesztés és a paraszti politikai jogok kapcsolata Kossuth publicisztikájában (1841-1844)

koltan hasonló reformot igényelt a parasztságnak is, hiszen a sokat emlegetett joggal nem rendelkező, mégis jelentős települések többsége nagy mezőváros, gyakran parasztkommunitás volt.

4 1842 folyamán azután - ismét a városok ürügyén - már nyíltan abban a reményben emel szót egyidejűleg a megyék népképviseleti alapra helyezése mellett is, hogy „bizonyosan elkövetkezendik az az idő, midőn ... az alkotmány áldásainak honunk minden lakosa részese leend", s ennek feltételeként „a megyei szerkezetnek is képviseleti rendszerré keilend alakulnia".

5 Ennek megvalósítására tett első lépésként egyelőre megelégszik a megváltakozott községek megyei képviseletével: „óhajtnók az egész népet alkotmányunkba felkarolva látni, [de ha] ... a honoratiorok osztálya ... a szabados községek követeivel egyetemben (Nagy Kőrös és Kecskemét több százados példája szerint) szavazatjoggal felruháztatik, nyugodtabb kebellel bízhatunk nemzetünk jövendőjében."

6 A konkrét teendők körvonalazásakor Kossuth ismét a jelentéktelen városoknak adott rendi jogra hivatkozva hívja fel a figyelmet a szabad királyi városokon kívül állókra: „vájjon, ha Rusztnak, Korponának stb. képviseleti jog adatik, - miért nem Kőrösnek, Kecskemétnek, Sárospataknak, Nyíregyházának stb.; kevésbé vannak-e ezek ... politikai jogokra képesítve mint pl. Dorozsma, Jákóhalma, vagy Vámospércs [a szabad kerületek jóval jelentéktelenebb, de közvetett képviseleti joggal bíró helységei]?"

7 RENDI KÉPVISELET HELYETT JOGEGYENLŐSÉGEN ALAPULÓ NÉPKÉPVISELET A parasztság politikai részvételének megadására már korábban s egykorúan is sokan gondoltak. A rendi felvilágosodás egykori hívei, sőt a korszakban Széchenyi vitapartnere, Dessewffy József, valamint 1832-ben utasításokká emelt véleményeket készítő egyes megyék is elfogadták a parasztság országgyűlési képviseletének gondolatát. Kossuth és a reformellenzék célja azonban nem egyszerűen a rendiség reformja volt, hanem a rendiség lebontása. A parasztságot nem valamilyen új ötödik rendként, a nemességtől függetlenül, hanem a jogegyenlőség és a népképviselet elvéhez közelítve a nemességgel együtt kívánták a politikai jogokban részesíteni. Erre utaló korábbi kortársi megnyilatkozásokat

8 visszhangozva írja Kossuth: a „szabados községeknek" alkot4 Szabad kir. városok. II. PH. 1841 okt. 23. (85. sz.) Kossuth Lajos iratai. XII. 183-184. 5 Szabadka körlevele. PH. 1842. július 12.160. sz. Kossuth Lajos iratai. XII. 335. Még egy szó a sz. kir. városokról. PH. 165. sz. 1842. Kossuth Lajos iratai. XII. 353-354. ' Igénytelen nézetek. 1842. 184. sz. 417^118. 7 III. [A teendők.] PH. 267. Kossuth Lajos iratai. XIII. 149., 151., 153. SZABAD, 1977. 76. " DOBSZAY Tamás: Wesselényi és a reformellenzék a népképviseletről és a politikai jogok kiterjesztéséről a reformkor elején. In TAKÁCS Péter (szerk.): Wesselényi emlékülés. Fehérgyarmat, 1996. (A Kölcsey Társaság Füzetei, 8.)