Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Csoma Zsigmond: A régi magyar, hungaricum szőlőfajták történeti-ökológiai, ethno-ampelográfiai vizsgálata (A középkortól a XX. század közepéig)

1798-ban a csákvári tisztiszék elrendelte, hogy a vértesbogiári szőlőben a fehér és a kék szőlőt külön szüreteljék. A mernyei (Somogy m.) uradalomban a XIX. század elején a vörös és a fehérbort adó szőlőfajtákat külön szüretelték. A villányi főhercegi szőlőben 1856-ban, Zimmermann Károly uradalmi igazgató javaslatára fajtánként szüreteltek.

46 A bellyei uradalom XIX. század végi villányi és jeszeföldi szőlejében az oportó fajtával kezdték a szüretet, 2 héttel később a kadarkával folytatták, majd a rizling szüretelésével a nemes rothadást várták meg.

47 így 3-4 menetben is szüreteltek itt. A szín, fajta, érésidő szerinti többmenetes szüret a fajtatiszta telepítések arányában az uradalmi szőlőkben terjedt el, ellenben a paraszti szőlőkben nem, vagy csak rendkívül nehézkesen. Itt a korai érésű fajták már rohadtak, a késői érésűek pedig még savanyúak lehettek, miközben a paraszti szőlőkben a szín szerinti vegyes szüret volt általános. A XVIII-XIX. század eleji uradalmi szőlők allodiális borai is még vegyes fajtájú szőlőkből származtak. A BORKEVERÉS, HÁZASÍTÁS ÉS A FAJTA KAPCSOLATA A kereskedelem állandó borminőségre törekvő igényei miatt a bor összekeverése, a borházasítás nem tartósak, ezért a kereskedők keverték más, nagyobb savtartalmú, jobban eltartható borral. Az uradalmi borászatok gyakran éltek a borházasítással azért, hogy az erős savakat tompítani, hol pedig az íz-, zamat, bukéanyagot gazdagítani tudják. A mernyei uradalom pl. a XIX. század második felében fajtatiszta borként a fűszeres olaszrizlinget, a lágy ízű oportót és a nagyon illatos és zamatos muskotályt készítette és adta el, míg a rajnai, olaszrizling, mézesfehér, tramini, kéknyelű, furmint fajták borait házasításra használta fel.

48 AZ ÉTKEZÉSI (CSEMEGE-) SZŐLŐFAJTÁK PARASZTI TERMESZTÉSE ÉS JELENTŐSÉGE Kimondottan étkezési célra, csemegeszőlőként Magyarországon csak a XIX. sz. második felében telepítettek nagy bogyójú és fürtű piacos csemege- illetve kettős hasznosítású szőlőfajtákat. A XVI-XVII. században megjelent kisázsiai, apró magvú vagy magvatlan fajták mellett a XVIII. század végétől a Chasselas fajtacsoport fajtáit is telepítették fogyasztás céljára. * SCHAMS F.1833. 251., TÓTH T. 1974. 146., Falusi Gazda, 1857. 46. 47 ALBRECHT... 1883. 165. 48 BORSOS M. 1846.13., TÓTH T. 1977. 285., Oesterreichisches Landwirtschaftliches Wochenblatt. 1887. 44., 1889. 164., Borászati Lapok, 1898. 599., 1903. 5XIX.