Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a két világháború között

himlővírus és a kanárihimlő vírusa közötti kapcsolat részletei azonban nem voltak ismertek a két világháború között. 44. MANNINGER J. - MÓCSY J. 1956. 526. p. 45. MANNINGER R. - MÓCSY J. 1956. 469. p. 46. MANNINGER R. - MÓCSY J. 1956. 450. p. - A MAR EK-féle tyúkbénulásnak (DOBBERSTEIN, 1927) nevezett kórformát kezdetben neurolymphomatosis néven a tyúk daganatos (leucosisos) kórformái közé sorolták. A betegség fertőző természetét és vírus jellegét PAPPENHEIMER, DUNN és CONE (1926) vizsgálatai igazolták. A betegség behurcolásában szerepet játszó tenyészállatokon, naposcsibéken, növendékállatokon kívül a fertőzött tojások kórokozót terjesztő voltát BRAUN és CROSS (1941) állapította meg. Olyan tenyésztörzsekben tapasztaltak nagy veszteségeket, amelyekben a betegség iránti hajlamot az egyes egyedek átörökítették (AMUNDSON és BIELY, 1932 és mások), tehát az állatok világrahozott ellenállóképességétől függ, hogy a fertőzöttség betegséggé fejlődik-e ki. MANNINGER R.-MÓCSYJ. 1956. 451. p. - Neurolymphomatosis helyett aMAREK-féle betegség elnevezést csak 1956 után használják BIGGS javaslatára. A vírus rendszertani helyét (herpeszvírus) CHURCHILL és BIGGS csak 1967-ben állapította meg. SZENT-WÁNYI1- MÉSZÁROS J. 1985. 307. p. 47. MANNINGER R. - KOTLÁN S. 1931. 170-171. p. 48. A hannoveri mezőgazdasági kamara járványtani intézetébe küldött tyúkhullák között a leukémiás esetek száma évről évre nőtt, 1930-ban elérte a 16 %-ot annak jeléül, hogy a leukémia a baromfi egyik legfontosabb betegsége lett. FÜLÖP É. M. Jármai Károly. In FÜR L.-PINTÉR J. szerk. 1988. 40-42. p. - A vírusos eredetű kötőszöveti daganatok közül a legnagyobb jelentőségűnek tartott ROUS-féle és FUJINAMI-féle szarkóma átolthatóságát a két szerző 1910-ben igazolta, akikről a betegségeket elnevezték. 1910 óta rajtuk kívül sokan mások is ismertettek számos, vírusos kötőszöveti daganatot. Előfordulását később hazánkban is többen igazolták. MÉSZÁROS J. szerk. I963. 287. p. 49. FÜR L. - PINTÉRJ. szerk. 1988-1989. 335. p. 50. MÉSZÁROS J. 1982. 5. p. 51. HEGYELIZ. 1931- 29-31. p. 52. MARCIS Á. 1941. 267. p. 53. MANNINGER R. 1919- 25-28. p. 54. MANNINGER R. - MÓCSY J. 1956. 92. p. 55. FÜR L. - PINTÉRJ. szerk.1987. 409-412. p. 56. MANNINGER R. - MÓCSY J. 1956. 93. p. 57. FEKETE L. 1941. 23-24, 35, 43-97. p. 58. KELLERMANN A. 1920. 35. p. 59- MANNNINGER R - MÓCSY J. 1956. 118. p. 60. MANNINGER R. 1921. 651-652.p. Ua. 1927. 1-19- p. 61. SZÁSZ A. 1928. 263-272. p. 62. HÓDOSYT 1930. 153-155. p. 63. MANNINGER R. - KOTLÁN S. 1931. 72. p. 64. ZIMMERMANN Á. 1933- 134. p. - CALMETTE 1924-ben ismertette oltóanyagát, amely a madártuberkulózis bacillusának tenyészetéből készült marhaepével átitatott burgonyán való sorozatos tenyésztése folyamán, 13 év alatt annyira megszelídült, hogy az emberre nézve teljesen ártalmatlanná vált.