Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

CSOMA ZSIGMOND: Főnemesi díszkertek, mint a polgárosodás előfutárai (a 18-19- sz. fordulóján)

Főnemesi díszkertek, mint a polgárosodás előfutárai

1 (a 18-19. sz. fordulóján) CSOMA ZSIGMOND Kutatásomat és munkám megírását az ösztönözte, hogy ZÁDOR Anna, aki a magyarországi angolkertek történetét először foglalta össze, nem említette a keszthelyi Festetics-kastély kertjét. Valószínű azért, mert a kert eredetileg barokk, franciakertnek épült, de a tervezés és építés közben részben a megrendelő szemléletváltozása, részben a rendi társadalomban bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások következtében, 1792-től angolkertként született meg - teljes pompájában, végleges formájában. Délnyugat-Dunántúlról csak Körmend, illetve DélkeletDunántúlról a 19. század elején elkészült, szintén Festetics-uradalmi kert, a dégi kastélykert ismert általánosságban, mint angolkert.

2 A kerttervezés szorosan összefügg a tájrendezéssel is, a parkok kialakításával. Ennek ökológiai, és történeti-ökológiai jelentőségét legjobban az mutatja, hogy pl. Angliában - éppen a gazdaságilag motivált 18. századi „tájparkosítási" mozgalom eredményeként - ma már a szigetország szinte minden fája emberi kéz és akarat jóvoltából nő és díszük. Angliában azonban a kerttörténet létező, sőt önálló tudományág, amíg Európában még csak most van születőben, annak ellenére, hogy a kerttervezés két nagy stílusa: a francia formalista és az angol tájkerti forma igazán nemzetközi méretű volt. Az oszmán török hódoltság után ugyanis ezek a kertstílusok - a Balkán kivételével - egész Európában megfigyelhetőek, jellemzőek voltak. A kertstílus pedig életstílust, szemléletet, filozófiát, eltérő gazdasági-társadalmi fejlődést tükrözött. Nem véletlen, hogy a német agrártörténetet feldolgozó monumentális munkában, Günther FRANZ szerkesztésében külön kötet foglalkozott a német kertészet történetével, azon belül is a dísznövényparklétesítés történetével.

5 Az angolkert, mind filozófiájában, a társadalmi hátterével, és mind a valóságos kivitelezésében már egyféle tökéletesített természetet jelentett, kis terét az „örök tavasznak", amely harmóniát teremtve a természet szépségeivel - eltakarta a természet kevésbé szép részeit. Az angolkertek idealizált terei voltak az emberi életnek, az ember és a természeti környezetnek akkor, amikor a nagy kiterjedésű fakitermeléssel, a monokulturális szintet elérő művelési ágakkal az ember már megkezdte a korábbi évszázadok természeti egyensúlyának megbontását. Az angolkertek története a térélmény és az emberi gondoskodás, a társadalom adott fejlettségének történetét is tükrözi. A 18. században ugyanis az európai társadalmak nagy történeti időhatárhoz érkeztek el; a rendi társadalom végnapjaiból a polgári társadalom megalakulásához. Természetesen Európában a különböző fejlődésű régiókban a kertstílus váltása különböző időszakban következett be, amely tükörképe volt az eltérő gazdasági-társadalmi fejlettségnek, illetve a nyugat-keleti, észak-déli irányú fejlődési fáziseltolódásnak. A 18. században már befejeződött Nyugat-Európában az angolkertek kialakulása, amikor Magyarországon éppen hogy - a 18. század utolsó negyedében - ez a folyamat megkezdődött. Ezért is válhatott a kert jó terepéül az egyéni szabadságnak és a nemzeti szabadságnak, az egzóta, különleges amerikai-