Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

ERNST JÓZSEF: Szamártenyésztés az állami ménesekben és a ménesbirtokokon

rült sor. Igaz viszont, hogy a szamár magyarországi helyzetének legkimerítőbb, figyelemre méltó tanulmányai a néprajzkutatók tollából jelentek meg/ A szamár, az ásatások tanúsága szerint, az időszámításunk kezdete körül került a Kárpátmedencébe. Bekerülésének útjáról több elmélet is létezik. Elképzelhető, hogy a római hódítások előtt itt élt népeknek már volt szamara, mivel azoknak kapcsolatuk volt a Fekete-tenger partvidékén (Pontus) élő görögökkel, akik akkor már használták a szamarat.

5 Egy másik elmélet szerint a háziszamár nyugati irányból, az Ibériai (atlaszi vadszamár vére!) -félszigetről elvándorló kelta törzsekkel jutott el hozzánk - még az időszámításunk kezdete előtti évszázadokban." Több, i. e. római kori kelta telepről előkerült csontlelet támasztja ezt alá." Ennek az elméletnek a realitását az erősíti meg, hogy az i.u. római kori telepekről előkerült szamárcsontok nem egy egységes típushoz* tartoznak. Bizonyos viszont, hogy a szamár a legnagyobb számban a rómaiak hódítása, terjeszkedése során került a Kárpát-medencébe, pontosabban Pannóniába, időszámításunk első évszázadaiban.

9 Minden nagyobb római település ásatásában találtak szamárcsontot, azonban úgy tűnik, hogy Pannóniában nem volt ennek az állatnak túl nagy jelentősége, mivel a szamárcsontok aránya igen alacsony volt

10

. A Római Birodalom hanyatlásával a Kárpát-medencét, így Pannóniát is elfoglaló népvándorláskori népek főleg szarvasmarhát, lovat és juhot tartottak, de a tovább élő helyi lakosságtól átvették a sertést és a szárnyasokat. E fajok árnyékában meghúzódhatott a szamár is, s mivel nem számított értékes zsákmánynak, átvészelhette a háborús időket. Az ásatások során mindössze egy késő avar korinak vélt szamárcsont került elő." A honfoglaló magyarok ismerték a szamarat, de semmi sem erősíti meg, hogy hoztak-e magukkal. Feltételezhető, sőt bizonyosnak vehető, hogy az őslakosságnál előfordult a szamár, s azok a továbbiakban is tartották. Tény, hogy e kort, s a későbbi századokat érintő ásatásokban nemigen találtak szamárcsontot, viszont „Zamárdi" helyiségnevünk 12. századi előfordulása a szamár meglétét igazolja. Figyelemre méltó, hogy a budai várban, amely komoly áruforgalmat bonyolított le és a nagyobb települések közé tartozott, egyetlen szamárcsontot sem találtak.

12 Mindenesetre bizonyos, hogy már az Árpád-kor alatt szamárnak is jutott szerep a kolostorokban, a várakban és a városokban - a mindennapos szükségletek (víz, élelmiszer, szemét stb.) kisebb mennyiségének, valamint a vándorkereskedők árujának szállításában. , A 16. századtól kezdődően már több forrás tanúskodik arról, hogy hadseregben, várakban, uradalmakban szamarakat tartottak. Több szerző tesz például említést arról, hogy 1542-ben I. Ferdinánd király a török elleni háborúk során elrendelte, hogy teherhordó állatoknak

13 Olaszországból és Dél-Franciaországból szamarakat vásároljanak. Néhány forrás arról is felbukkan, hogy a Duna-Tisza közén a szamártartás már 17. századtól a juhászattal kapcsolódik össze.

14 A szamár hasznosításáról emlékezik meg BÉL Mátyás is a 18. század első harmadában írt munkájában, mint olyan állatról, amely sík vidéken főleg a juhászok mellett fordul elő. Szívesen használják a molnárok is malmaik meghajtására, valamint az uradalmak kisebb málhás munkák elvégzésére, különösen szőlőik megművelésében.