Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
FEHÉR GYÖRGY: Egy agrárszakoktatási intézet tangazdasága: Keszthely (1865-1945)
Növénytermesztés A gazdaság földrajzi elhelyezkedése lényegében azonos maradt, ennek következtében a termőteriilet minősége is összességében megegyezett az I. világháború előtti évtizedekével. Elöljáróban megemlítendő, hogy a tanintézet és gazdaságának finanszírozása a korábbi időszakhoz képest nem javult, sőt inkább romlott. A helyzet különösen a háborút követő években, az 1920as évek közepéig tartó időszakban volt kritikus. A kedvezőtlen körülmények ellenére az akadémia vezetői igyekeztek megőrizni a gazdaság értékeit. Újabb területek alagcsövezésére már nem került sor, de 1926 és 1934 között jelentős összeget fordítottak a már korábban meliorált területek karbantartására. A mostoha körülmények közepette jelentős eredménynek mondható a háború után szerzett 50 kat. hold rét lecsapolása. Egyértelmű előrelépés tapasztalható a talajerő-visszapótlásban, hiszen az 1920-as évek második felétől már üzemi méretekben is rendszeresen alkalmaztak műtrágyákat. Voltak olyan esztendők, amikor szervestrágyát meghaladó mértékben került sor alkalmazásukra, és e tekintetben lényegesen különböztek a hazai gazdaságok többségétől. A gazdaság eszközellátottsága az I. vüágháború előtti viszonyokhoz képest jelentősen változott. Kétségtelen előrelépésnek tekinthető, hogy 1924-től a szántóföldi növénytermesztésben nélkülözhetetlen vonóerő-szükségletet már nemcsak igáslovak és ökrök szolgáltatták, hanem traktor is. 1926-ban egy Fordson, 1928-tól egy 24 LE teljesítményű hazai gyártmányú HSCS nyersolaj traktor végezte a talaj munkákat, ezt a típust 1938-ban egy még korszerűbb HSCS erőgép váltotta fel." Az 1930-as évek közepétől a traktorok teljesítménye elegendőnek bizonyult a szántóföldi növénytermesztésben korábban alkalmazott 14-16 ökör kiváltására. Az egész évben szükséges daráláshoz, ületve az erős igénybevételt jelentő cséplési munkákhoz a szükséges energiát villanymotor szolgáltatta. A vetésszerkezet a korábbi időszakhoz képest alig változott, a művelési ágak szerinti megoszlása az országos átlagnál lényegesen kedvezőbb képet mutatott. Csekély mértékben nőtt a szálastakarmányok vetésterülete, és valamelyest visszaesett a gabonaféléké. Ez utóbbiakat a szántóterület 40-45%-án termelték, míg a szálastakarmányok a vetésterület 34-36%-át foglalták el. Kapásnövényekkel a szántó 20 %-án foglalkoztak, 33 egyéb növények között inkább oktatási céllal termesztettek néhány fajtát, például 1 kat. holdnál kisebb területen dohányt. 34 Az egyes művelési ágakon belül termesztett növények vetésterületét vizsgálva elmondható, hogy a gabonafélék esetében a búzát 33 és a rozsot 36 részesítették előnyben. Mindkét növényből évente átlagosan közel egyforma területet (30-35 kat. holdat) vetettek be, őszi árpát nem termeltek. A kapásoknál a két világháború között sem található cukorrépa. Fő növénynek a kukorica és a takarmányrépa számított. Kezdetben kukoricából 20 kat. hold körül vetettek, répából ennek körülbelül a felét. A 30-as évek második felében tengerit és répát is közel egyformán (15-15 kat. holdon) termeltek, nőtt viszont a szójabab vetésterülete. A burgonyával bevetett szántóföldi rész csekély volt, általában nem haladta meg a 2 holdat. Szálastakarmányból lucernát, lóherét, zabosbükkönyt, csalamádét termesztettek, és ez a mennyiség egészült ki a kaszálás után nyert réti szénával. Hogy a termelést milyen színvonalon végezték, erről tanúskodik a következő adatsor:
