Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
FEHÉR GYÖRGY: Egy agrárszakoktatási intézet tangazdasága: Keszthely (1865-1945)
Egy agrárszakoktatási intézet tangazdasága: Keszthely (1865-1945) 1 FEHÉR GYÖRGY Magyarországon a „hagyományos mezőgazdaság" egyeduralmát az 1848-as polgári forradalom törvényei törték meg és indították el az ágazat termelését a polgári magántulajdonon és piacgazdaságon alapuló gazdálkodás útján. A 19. század közepe előtt általánosan elterjedt nyomáskényszerre és robotmunkára épülő gazdálkodás a mindennapi gyakorlatban csak elvétve tudta alkalmazni a modern mezőgazdaságra jellemző tudományos, technikai és technológiai (tápanyag-visszapótlás, gépesítés, vetésforgó stb.) újításokat. A termelési ismeretek apáról fiúra öröklődtek, és ezek átadásához nem volt szükség oktatási intézetekre. Magyarországon az agrároktatás iránti igény a 18. század utolsó évtizedeiben merült fel, amikor a francia forradalom és a napóleoni háborúk következményeként a hazai termelők előtt addig soha nem tapasztalt értékesítési lehetőségek teremtődtek. Ennek hasznát leginkább élvező feudális nagybirtokosok néhány felvilágosult képviselője rádöbbent, hogy hosszú távon a gazdálkodás alapvető rendjének megváltoztatása nélkül a kedvező piaci viszonyok kihasználására nincs lehetőség. A felismerés lényeges eleme, hogy a hazai mezőgazdaság érdemi változtatására csak a korszerű tudományos és termelési ismeretek megszerzésével, azaz a hatékony gazdasági szakoktatás megszervezésével nyílik lehetőség. A 18. században az agrárképzés anyagi terheit az állam még nem vállalta, míg a földbirtokkal rendelkező tulajdonosi réteg közül - ha egyáltalán felismerték a szakoktatás szükségességét - csak igen kevesen rendelkeztek annak megindításához és fenntartásához szükséges forrásokkal. Ezen kevesek közé tartozott gróf Festetics György, aki 1797-ben Georgikon néven megnyitotta és az azt követő években folyamatosan bővítette Európa első felsőfokú mezőgazdasági tanintézetét. Az oktatás az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után évtizedeken át szünetelt. A korábbi magánintézet újbóli megnyitására 1865-ben került sor, amikor Országos Gazdászati és Erdészeti Tanintézet néven, de már állami kezelésbe vett intézményként fogadta a hallgatókat. Az 1867-es kiegyezés után először a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium, majd 1889-től az önállóvá vált Földmívelésügvi Minisztérium közvetlen fennhatósága alá került. A középfokú oktatás feladatait ellátó intézet neve előbb M. kir. Gazdasági Felsőbb Tanintézetre változott, de a képzés ideje továbbra is két év maradt. Kétségtelen minőségi változást hozott, amikor az 1874-től M. kir. Gazdasági Tanintézetre keresztelt intézetben bevezették a 3 éves képzést. Tovább emelkedett szakmai presztízse, miután 1906-tól - mint M. kir. Gazdasági Akadémia - felsőfokú oklevél kiadására kapott jogot, és ez az állapot 1945-ig állt fenn. Az általunk vizsgált korszakban, de különösen a 19. század második felében élénk vita folyt arról, hogy a közép- és felsőfokú gazdászképzésben milyen arányban történjék az elméleti és a gyakorlati ismeretek átadása. Ez utóbbiak sikeres elsajátításához nélkülözhetetlenné vált egy megfelelő méretű és -felszereltségű tangazdaság létesítése.
