Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

CSOMA ZSIGMOND: Főnemesi díszkertek, mint a polgárosodás előfutárai (a 18-19- sz. fordulóján)

lett is ajánlotta. A sövénynek, kerítésnek szánt csemeték ültetésekor PETHE óva intette olvasóit, hogy a szőlő- és a gyümölcsfaültetőket ne kövessék abban, hogy a gyökérhez trágyát tegyenek. Földdel kevertet ugyan lehetett, azonban ez a trágya se legyen túl erős. Tapasztalatai szerint ugyanis sok tzifra kertekben a gyümölcsfák „megröhesedésének", elnyomorodásának ez volt az oka. PETHE hivatkozott J. F. BLOß kertész 1795-ben megjelent munkájára, amelyben a szerző az élő kerítésnek szánt növénycsemetéket javasolta döntötten, rézsútosan elültetni. Pethe ezt azonban természetellenesnek tartotta és nem javasolta. A sövényeket ápolgatni, ha kellett gyomirtani, kis villás kerti kapával kapálgatni javasolta. A metszést fűrésszel, ollóval tanácsolta, majd a második évtől bőrkesztyűben a hajtások fonását és egymásba fűzését is munkaként írta elő. Élőfakerítésnek a gyertyánt, a hársfát, a nyírfát, az akácfát, a fűzfát, a berkenyét, az eperfát, a gyalogfenyőt (Juniperus communist), a bodzát, a fagyalt (amit Kányafának hívott), a kecskerágót, a jázmint, a lonicérát, a disznótövist (Rhamnus catharticus), a hólabdát (Viburnum opulus) ajánlotta. A kerítések sokszor jelezték a kert tulajdonosának társadalmi helyzetét, vagyoni állapotát. A kertekkel való hivalkodás már a kerítésben is megmutatkozott, amit a racionális gondolkodású és egyszerű származású PETHE, mint a feudális kiváltságok ellen harcoló, a polgárosodást kívánó agrárszakember így fejtett ki: ,A mi különös hollandus, ánglus, frantzia és olaszpiperézéseket még az eleven kerítések mívelésekhez mondhatnék, azok nem lehetnek egy pénzkereső mezei gazda tzélljai. S osztván, ha meg kell vallani, nekem bíz egy krajtzár árra kedvem sints az ollyan kerti tzifraságokhoz, mellyekből a kellemetesség mellett pénzt nem latok; és inkább bevetnék egy Istenadott nap tizenöt holdat búzával, vagy hóidat kromplival, mint eg' ölnyi gyümöltstelen eleven kerítést, megnyíregetnéh."

m A tájképi, angol kertek említésénél és jellegzetességeinek leírásánál PETHE, BECKMANNRA hivatkozott,

115 bár európai útjai során biztos látott a saját szemével is gyönyörű kerteket. De ismét felhívja olvasói figyelmét arra: hasznosabb egy mezei gazdának a virágok hellyett a dudva körül forgolódni, melynek kipusztítására fő intézet legyen ez: Hogy a veteményes kertben, még inkább mint a szántóföldön, tsak egy szál dudvát se hagyj megérni, hanem rend szerént addig gyomláld vagy kapáldki, míg még azok magvat nem neveltek.""

6 PETHE minden iparkodása ellenére a georgikoni hallgatók botanikai, illetve növényismeretét, dísznövényekben' jártasságát több kisebb kert is biztosította. A botanikus kertben három nagyobb csoportra osztva vad fákat, különleges vízinövényeket, a harmadik részben pedig mások mellett különböző gyógy- és ipari növényeket termesztettek. Külön egy kisebb erdőkertben, nagyobbrészt külföldi fák egy mesterséges barlangot vettek körül. A nagyobb erdőkertben inkább honos, őshonos fák díszlettek."

7 Mindezek az angol kerteknek, a tájképi kerteknek megfeleltek már a 18. század végén Keszthelyen. 1804-ben NÉMETH is rögzítette a Patriotisches Wochenblatt für Ungern-ben, hogy a georgikoni kerttől délre feküdt az öt részre osztott gyümölcsös és az arborétum, 3 hold terjedelemben különböző erdei fák gyűjteményeként. 1808-ban írták össze a barlangi"

8 és erdészeti kertben ,JForstgarten" található egzotikus fákat és cserjéket."

1

' Ez a katalógus szép bizonyítéka annak a fajgazdagságnak, ami a Keszthelyi Uradalmon belül, a Georgikon oktatási céljait és a pihenő, sétáló, esztétikai élményt is nyújtó, szolgáló kertben kimutatható. A 118. lábjegyzet szerinti következő fák álltak, a következő fafajokat, dísznö-