Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a két világháború között

A baromfihús higiéniájáról a húshigiéne előadásai körében volt szó. A tojás higiéniai kérdésével még a baromfitenyésztéstan foglalkozott. A hússzemle c. tárgyat Breuer Albert, majd Semsey Géza adta elő." Semseyaek 1940-ben jelent meg "A piaci és a laboratóriumi húsvizsgálat"c. munkája."' A baromfibetegségekre vonatkozó jogszabályi előírásokkal az állatorvosi igazgatástan előadásain foglalkoztak. Az állatorvosi továbbképzést szolgálta az Állatorvosi Zsebkönyvtár, amelynek első kötete "Az állatorvosi gyakorlat repetitoriuma" kitűnően összefoglalta a legfontosabb állatorvosi ismereteket. Ebben a baromfikolera, a tyúktyphus, a tyúkpestis, a baromfihimlő- és baromfidiftéria, a baromfiak spirochaetosisa, a madarak gümőkórja mellett gyakorlatiasan ismertették a tuberkulinos bőrpróba, a baromfikolera elleni védő- és gyógyító "ojtások" alkalmazásának módszereit és lehetőségeit. Az igazságügyi állatorvostani munkák baromfival még nem foglalkoztak. " 1927-ben rövid időre önálló tanszékké vált a törvényszéki állatorvostan, mivel ebben az évben Hutyra Ferenc helyébe -à járványtan ny. rendes tanárává Manninger Rezsőt nevezték ki, aki 1933ig előadta még a törvényszéki állatorvostant. 1937-ben megnyílt az intézményben Európa első állatorvos-történelmi múzeuma.* Baromfi-orvostudományi kutatóhelyek Az 1919. évi január 30-án tartott minisztertanács kimondta, hogy a budapesti állatorvosi főiskola egyetemi jellegű, a tudományegyetemekkel és a műszaki egyetemmel egyenlő rangú intézmény. 1934-ben az Állatorvosi Főiskola az akkor létrehozott József Nádor Műszaki és Gazéiságtudományi Egyetem mezőgazdasági és állatorvosi karának állatorvosi osztályaként működött. A magyar állatorvosi felsőoktatás történeti korszakaiban az első szakaszt - amikor a XVIII. évszázadtól kezdve a kor igényeinek megfelelő állatorvosokat képeztek, de még távol a felsőoktatási intézmény színvonalától - az állatorvos-mdományoknak a természettudományos ismeretek alapján való fejlesztése követte. Hutyra Ferenc több mint 3 évtizedes rektorságának köszönhető a korabeli külföldi intézmények színvonalára emelt, egyetemi jelleggel felruházott és egyetemi szellemben működő főiskola, amely akkoriban az elsők között nyerte el a doktorrá avatás jogát. A második korszak felölelte a M. kir. Állatorvosi Főiskola történetét az I. világháborúval, a Tanácsköztársasággal, a Horthy-korszak első részével, majd folytatódott annak második részével, benne a M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági és Állatorvosi Kara állatorvosi osztályának időszakával, amely a Il.világháború végéig tartott. Kotlán Sándornak a magyar állatorvosképzés 1787-től 1937-ig terjedő történetét tárgyaló művének az 1899-1937 közötti éveket bemutató fejezeteiben foglakozik részletesen a két világháború közötti időszakkal. Az állathigiénia problémaköre, az állat és környezetének kapcsolata, benne az akklimatizációval, jelentős szerepet kapott az állattenyésztési tanszékre 1934-ben egyetemi tanárnak kinevezett Wellmann Oszkár munkásságában. Manninger Rezső, aki már 1923-ban az Állatorvosi Főiskola nyilvános rendes tanára, 1927-ben Hutyra Ferenc utódjaként a járványtani tanszék nyilvános rendes tanára lett, 1928tól megbízást kapott az Országos Állategészségügyi Intézet megszervezésére, amely hármas