Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
SZABÓ LÁSZLÓ PÉTER: Műtrágyázás Magyarországon a két világháború között
1930 50.9 373 40.9 1931 76.1 373 14 1932 72.9 402 18.3 1933 81.5 400 14.6 1934 13 2.2 0.44 1935 48.5 351 23.1 1936 46.5 360 26.2 1937 39 368 29-8 A korabeli számítások kb. 100 kg-ra teszik azt a terméstöbbletet, amelyet a búza alá adott kataszteri holdanként! 100 kg szuperfoszfát előidéz. Cukorrépa esetén ez a mennyiség 10-30 mázsa között változik. Ha a 100 kg-os terméstöbblettel szembeállítjuk a szuperfoszfát árát, akkor könnyű belátni, hogy 70-80 kg búza árát befektetni meglehetősen kockázatos lenne a gazda részéről. 25 Ilyen szempontból vizsgálva kb. 40-50 kg búza árának megfelelő szuperfoszfát ár estén tekinthető rentábilisnak a műtrágyázás. 2h IV. A műtrágyázás alacsony színvonala ellenére nagyszámú műtrágyaféleség volt ismeretes a két világháború között. Ezeknek döntő többsége minimális mennyiségben került kereskedelmi forgalomba és ott is csak tiszavirág életű volt. A mellettük folytatott reklámoknak köszönhetően viszont jelentőségüknél lényegesen nagyobb hangsúlyt kaptak a korabeli szaksajtóban. Az új műtrágyákkal való kísérletezés azonban mégsem volt teljesen hiábavaló. Részint rámutattak azokra a fontos értékmérő tulajdonságokra, amelyeknek mind szakmai, mind gazdaságossági szempontból meg kell felelnie egy műtrágyának, részint a kísérletekkel hozzájárultak a műtrágyázás általános fejlődéséhez. A foszfortartalmú műtrágyák között a szuperfoszfáí volt a legnépszerűbb. Jellemző, hogy pl. 1927-ben a foszforműtrágyát kapott területek 97%-án szuperfoszfátot szórtak ki, míg a fennmaradó terület kapott Thomas-salakot és Martin-salakot. 27 A szuperfoszfát nyersanyaga a tengerentúlról, leginkább Észak-Afrikából származó nyersfoszfát volt. Az oldhatatlan nyersfoszfát kénsawal való feltárása és a gyártás utolsó szakasza, a szárítás és az őrlés már a hazai gyárakban történt. A szuperfoszfát kémiai összetételét tekintve gipsz és foszforsavas mész (monokalciumfoszfát) keveréke. Foszforsavtartalma 16-20% között mozgott. A foszfor csaknem teljes mennyisége vízben oldódó formában volt jelen benne, így a leggyorsabban ható foszforműtrágya volt. A talajok döntő többségében semleges hatású (1. kép). 28 Számottevő mennyiségben felhasznált foszfortrágya volt még az acélgyártás mellékterméke, a Thomas-salak (v. Thomas-liszt). A nagy foszfortartalmú nyersvasból mész hozzáadásával (Thomas-eljárás) távolították el a foszforsavat. Magas hőmérsékleten végzett oxidáció hatására az olvadt érc felszínén úszó salakban vált ki kalciumszilikáttal a foszforsavas mész. Foszforsavtartalma a felhasznált alapanyagtól függően 16-18% között változott. A szuperfoszfáttal ellentétben foszforsava egyáltalán nem oldódik vízben, ezért hatását jóval lassabban fejti ki.
