Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
SZABÓ LÁSZLÓ PÉTER: Műtrágyázás Magyarországon a két világháború között
hármasegyezmény hozott. Az egyezményben biztosított magas búza átvételi árak tették lehetővé a hazai piacon a minimális búzaárak bevezetését. * Az agrárágazat helyzetének javítását szolgálta az egyes, mezőgazdasági termeléshez szükséges ipari termékek árának csökkentése. Az 1932-ben életre hívott Országos Árelemző Bizottság működésének eredményeként sikerült néhány iparcikk árát mérsékelni. Többek között csökkentek a növényvédőszerek és a műtrágyák árai. Az 1938-ban létrehozott Árellenőrzés Országos Kormánybiztosság tevékenysége már jelentős eredményeket ért el az árcsökkentés terén. 1 ' A számos hathatós intézkedés ellenére sem sikerült a műtrágya-fogyasztást a gazdasági válság előtt élért szintre emelni. Az 1938-ban felhasznált műtrágya mennyisége csak 37 %-a volt a tíz évvel előttinek. II. A két vüágháború közötti Magyarország műtrágya-felhasználása mind a korszak szakemberei, mind a későbbi kutatók egyöntetű véleménye szerint igen alacsony szinten állt. A műtrágyák alkalmazásának mértékét a világgazdaságot alapvetően meghatározó történelmi eseményeken és a szorosan vett közgazdasági feltételeken kívül számos más tényező is meghatározta. A növénytermesztés többi eleme pl. a természeti adottságok, az agrotechnikai színvonal, a szaporítóanyag minősége, a különböző szervestrágyák alkalmazása alapvetően befolyásolta a műtrágya alkalmazását vagy elvetését eldöntő gazdasági számításokat. A felhasznált mennyiség megítéléséhez pontosabb képet lehet kapni a tápanyag-gazdálkodás egészének vizsgálatával. A talaj tápanyagtartalékainak a termelés során való felhasználása és a visszapótolt tápanyag mennyiség vizsgálata adott területre számítva ismert módszer volt. Az ilyen jellegű országos elemzések azonban már számos hibalehetőséget rejtenek magukban. A kisebb-nagyobb eltérések ellenére több ponton hasonló eredményre vezető vizsgálatok lehetőséget adnak bizonyos következtetések levonására. Az 1932-1936. évek átlagában vizsgálta az ország talaj erőmérlegét ZUCKER Ferenc. A rendelkezésére álló adatok hiányossága miatt munkájában csak a szántóföld, a rét és a szőlőterület szerepel. A termesztett kultúrnövények mennyiségi adataiból és a növények nitrogén-, foszfor- és káliumtartalma alapján számította ki a kivont tápanyagmennyiséget. Számos termesztett szántóföldi növény (cirok, len, kender) csekély aránya miatt nem került a vizsgált növények közé. A gyomnövényekkel kivont és a talajból való kimosódással elveszett tápanyagmennyiségek esetén csak hozzávetőleges becslésekre hagyatkozhatott. A tápanyagok pótlására három forrást nevez meg: természetes pótlás, a talajban végbemenő kémiai és biológiai folyamatok útján, az istállótrágyával és egyéb szervestrágyákkal juttatott tápanyagok által és, a műtrágyázás. A természetes nitrogénpótlásnál a talajban szabadon élő nitrogénmegkötő baktériumok és a pillangós növényekkel szimbiózisban élő baktériumok által megkötött nitrogénmennyiséget veszi számításba. A természetes foszfor- és káliumszaporulat mennyiségét a régóta végzett nyugat-európai tartamkísérletek eredményeit alapul véve becsülte meg. Az istállótrágya által pótolt mennyiség számításakor az ország számosállat állománya volt a kiindulási alap. Elméleti számítások révén figyelembe vette a különböző veszteségforrásokat. A keletkezett trágyának 55%-a került kihor-
