Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA
pal előbb mint ahogy útitervünkben meg volt állapítva. Onnan nyomban tovább Kairóba, ahol vasárnap, (1930) március 9-én, d.U. 1/4 4-kor megérkeztünk és azonnal a Shephaard's Hotelbe szálltunk. Kairóban, melynek hamisítatlan festői keleti élete nagyon érdekes, mellette a legmodernebb, legnyugatiasabb civilizáció, nyomban felkerestem Galal Fahim bej államtitkárt, ki rendkívül kedvesen fogadott. Néhány nap múlva, amikor a belga királyi pár, valamint Mária, román királyné és leánya, valamint a volt bolgár (Ferdinánd) király látogatásai elmúltak, Fuad király a legkitüntetőbben fogadott. Mint kedves, régi ismerősét üdvözölt engem. A miniszter és az államtitkár is mindig kitüntető szívességgel fogadtak, mellém, illetve alám osztották be nyomban Abdel Salam Ahmed effendi miniszteri osztálytanácsost, aki napról napra hozzám jött, rendelkezéseimet és óhajaimat átvette és azokat tőle telhetőleg meg (nem) valósítani igyekezett. Fuad király arra kért engem, nézzem meg elhalt nővére (Fatime hercegnő) félig romba dőlt palotáját, mely Kairó „budai " oldalán elDakrín és el Dokki faluk, illetve a nagy Nílus sziget, a Gezireh közelében, akkor a cukornád és tengeri földek közepén feküdt. Fatime hercegnő palotája igazi keleti nagyasszony kastélya volt, nag', pompás fogadó termekkel, szép színházakkal, bonyolult fürdőkkel, nagy és fényes szobák tömkelegével. Alaposan megnéztem a meglévő, nagy, elhagyott palotát, negyven holdas, kőfallal körülkerített, szintén elhagyott parkjával. Rögtön láttam, hog' nem nag' átalakításokkal kitűnő fejlődésképes múzeumot lehet belőle létesíteni, sőt hog' mily kiváló hatással lesz ez az új múzeum Kairónak egész, eddig eléggé elhanyagolt „budai" városrészére. Elkészítettem: 1.) a pontos utasítást, 24 pontban az építészek részére, az épületek átalakítására, 2.) az új múzeum épületeinek és környékének rendezését és bekapcsolását a főváros fejlődésébe, 3-) a fő- és melléképületek teljes, részletes beosztását a laboratóriumokkal, műhelyekkel, könyvtárral, 4.) a pontos és részletes költségvetést három évre előre, az épületek átalakítását, a személyzeti, installációs beszerzések költségeit is és 5.) törvényjavaslatot az új múzeum fejlődésének kellő biztosítására. Mindezeket egészen rövid idő alatt, teljesen új és ismeretlen környezetben és viszonyok között készítettem el és nyomban bemutattam Fuad királynak, valamint Mohamed lavfatj?] földművelési miniszternek, különösen pedig Galal Fahim bej földművelési államtitkárnak. Tehát látszólag minden körülmény amellett szólt, hogy ez a nag' alkotás az uralkodó és a magam óhajai szerint könnyen, simán és gyorsan élő testet öltsön. Most azonban előtérbe léptek a negatív erők és azok hatásai. A király a legjobbat akarta a hazája és népe szempontjából, én hasonlóképpen, de a népe túlnyomó részben Vafdpártig, azaz szélső nemzeti párti volt, vagyis még kitűnő királyában is angol, vagyis idegen befolyást vélt látni állandóan. így az egész kairói földművelési minisztérium, amelynek fennhatósága és kezelése alá tartozott az új múzeum, lehetőleg szabotálta a múzeum létesítését, nemcsak vafdi érzelmeiért, hanem azért is, mert bennem idegent látott, aki nem volt hajlandó a keleti szokásnak hódolni, azaz kéz-kezet mosó módon elherdálni a közvagyont. Számtalanszor megpróbálták azt velem, de természetesen hajthatatlan voltam. Amikor ezt látták, teljesen ellenem fordultak és lehetőleg szabotálták minden intézkedésemet.