Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA

Párizson át utaztunk, ahol megtekintettük az 1900-as világkiállítást is, főleg pedig a Louvre-t és a többi múzeumokat, képtárakat és könyvtárakat. New Yorkból azonnal Washingtonba siettünk, az Amerikai Egyesült Államok fővárosába, három évre leendő székhelyemre. Azonnal bemutatkoztam James Wil­son, az akkori USA földművelési miniszterénél, egy derék, becsületes, skót szárma­zású úrnál, akivel azután is mindég a legjobb viszonyban maradtam. Utána az ál­lamtitkáránál és osztályfőnökeinél, Előzőleg természetesen saját nagykövetünknél Hengelmüller Lászlónál, ki akkor az osztrák-magyar nagykövetség feje volt. A ma­g'ar szaktudósítói intézmény új dolog volt és mint tisztán magyar szerv, nem volt beosztható az akkor még közös diplomáciai missiónkba. Mindazonáltal nagykövet­ségünk a legelőzékenyebben és legkedvesebben fogadott engem és tőle telhetőleg tá­mogatott engem és hivatalos céljaimat. Nagykövetünk, Hengelmüller (később báró) magyar ember volt az első, majd őt követte Ambrózy Lajos (később gróf és követ szintén). Maga a washingtoni földművelésügyi minisztérium törzskara és épülete aránylag kicsiny volt, mindenesetre kisebb, mint a magyar földművelésügyi minisztérium tiszti kara és épülete. Előzőleg az Unió és Kanada területén égre szaporodtak óriási kiterje­désben a szűz talajon rendkívül termékeny búzatermő területek és az Unió folyton fo­kozódó mennyiségekben osztotta és dobta az amerikai piacokra kitűnő minőségű, ol­csó búzáját. Evvel persze tönkretette a sokkal drágábban termelő európai mezőgazdákét, akik nem részesülvén a kellő vámvédelemben saját országuk által, óri­ási tömegekben eladósodtak, otthon-vesztettek lettek és kivándorolni kényszerültek, éppen ezekre a csodálatosan termő, szabad területekre, Amerikába. De már akkor láttam, hog' a lelkiismeretlen üzérek által mesterségesen felfújt és hirdetett búzafölösleg nagyrészt humbug, másrészt pedig a gyors betelepülés miatt gyorsan csökken, de maga az Egyesült Államok területe is körülbelül egynegyed részben többé-kevésbé sivatag, vag' búzatermelésre alkalmatlan. Tehát a mag'ar búzaárakat lenyomó, úgynevezett amerikai túltermelés inkább blöffés nem nagyon sokáig tartó je­lenség. Ezt többször jelentettem is haza miniszteremnek. Csakhamar a legjobb viszonyba kerültem a washingtoni kormánykörökkel, főleg és elsősorban az ottani földművelési miniszterrel és legfőbb munkatársaival. James Wilson, az akkori miniszter igen joviális, egyenes úr volt, aki többször panaszolta ne­kem, hogy mily gyorsan veszik el legjobb osztályvezetőit nagyfizetésű magánvállalatok. Egyik ilyen osztályfőnöke Mr. Hyde a minisztérium statisztikai osztályánál. Amerikában igen jól éreztem magam. Magában az Egyesült Államok elegáns nyu­godt, európaias fővárosában, Washingtonban éltünk, szoros barátságban ottani nagy­követségünkkel, kellemes környezetben és pozícióban. Bár időm nagy részét ott a fóldmívelési minisztérumban és annak különböző in­tézeteiben, továbbá az ottani múzeumokban és könyvtárakban, ezek között a különö­sen értékes Congressional Library ban töltöttem, mégis elég időm volt családommalfog­lalkozni, kirándulásokban, utazásokban részt venni és az ottani diplomáciai társasa­im

Next

/
Oldalképek
Tartalom