Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA
Párizson át utaztunk, ahol megtekintettük az 1900-as világkiállítást is, főleg pedig a Louvre-t és a többi múzeumokat, képtárakat és könyvtárakat. New Yorkból azonnal Washingtonba siettünk, az Amerikai Egyesült Államok fővárosába, három évre leendő székhelyemre. Azonnal bemutatkoztam James Wilson, az akkori USA földművelési miniszterénél, egy derék, becsületes, skót származású úrnál, akivel azután is mindég a legjobb viszonyban maradtam. Utána az államtitkáránál és osztályfőnökeinél, Előzőleg természetesen saját nagykövetünknél Hengelmüller Lászlónál, ki akkor az osztrák-magyar nagykövetség feje volt. A mag'ar szaktudósítói intézmény új dolog volt és mint tisztán magyar szerv, nem volt beosztható az akkor még közös diplomáciai missiónkba. Mindazonáltal nagykövetségünk a legelőzékenyebben és legkedvesebben fogadott engem és tőle telhetőleg támogatott engem és hivatalos céljaimat. Nagykövetünk, Hengelmüller (később báró) magyar ember volt az első, majd őt követte Ambrózy Lajos (később gróf és követ szintén). Maga a washingtoni földművelésügyi minisztérium törzskara és épülete aránylag kicsiny volt, mindenesetre kisebb, mint a magyar földművelésügyi minisztérium tiszti kara és épülete. Előzőleg az Unió és Kanada területén égre szaporodtak óriási kiterjedésben a szűz talajon rendkívül termékeny búzatermő területek és az Unió folyton fokozódó mennyiségekben osztotta és dobta az amerikai piacokra kitűnő minőségű, olcsó búzáját. Evvel persze tönkretette a sokkal drágábban termelő európai mezőgazdákét, akik nem részesülvén a kellő vámvédelemben saját országuk által, óriási tömegekben eladósodtak, otthon-vesztettek lettek és kivándorolni kényszerültek, éppen ezekre a csodálatosan termő, szabad területekre, Amerikába. De már akkor láttam, hog' a lelkiismeretlen üzérek által mesterségesen felfújt és hirdetett búzafölösleg nagyrészt humbug, másrészt pedig a gyors betelepülés miatt gyorsan csökken, de maga az Egyesült Államok területe is körülbelül egynegyed részben többé-kevésbé sivatag, vag' búzatermelésre alkalmatlan. Tehát a mag'ar búzaárakat lenyomó, úgynevezett amerikai túltermelés inkább blöffés nem nagyon sokáig tartó jelenség. Ezt többször jelentettem is haza miniszteremnek. Csakhamar a legjobb viszonyba kerültem a washingtoni kormánykörökkel, főleg és elsősorban az ottani földművelési miniszterrel és legfőbb munkatársaival. James Wilson, az akkori miniszter igen joviális, egyenes úr volt, aki többször panaszolta nekem, hogy mily gyorsan veszik el legjobb osztályvezetőit nagyfizetésű magánvállalatok. Egyik ilyen osztályfőnöke Mr. Hyde a minisztérium statisztikai osztályánál. Amerikában igen jól éreztem magam. Magában az Egyesült Államok elegáns nyugodt, európaias fővárosában, Washingtonban éltünk, szoros barátságban ottani nagykövetségünkkel, kellemes környezetben és pozícióban. Bár időm nagy részét ott a fóldmívelési minisztérumban és annak különböző intézeteiben, továbbá az ottani múzeumokban és könyvtárakban, ezek között a különösen értékes Congressional Library ban töltöttem, mégis elég időm volt családommalfoglalkozni, kirándulásokban, utazásokban részt venni és az ottani diplomáciai társasaim