Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA

kapcsolatban ezredévi országos kiállításunkra készülünk. [Később] lélek és gondolat nélküli tárháza lett a Szemle, régi statisztikai és hasonló poros adatoknak. Amikor aztán Darányi miniszter megbízott engem a Nemzetközi Gazdakongresszus titkári teendőivel és annak fényes sikere után a budapesti Mezőgazdasági Múzeum létesítésével, természetesen lemondottam a Szemle szerkesztéséről. Utódom Szilassy Zoltán és utána Kováts Ferenc lett. 5.3 Nemzetközi Gazdakongresszus szervezője (Kézirat 1/a. fejezet - szemelvények) Magyarország, illetve a magyar nemzet ezredévi itteni fennállásának ünnepére az OMGE is méltón készülni igyekezett és evvel kapcsolatban magam is egy Budapesten tartandó nagyobb szabású Nemzetközi Gazdakongresszus rendezését indítványoztam. Ennek célja főleg az volt, hog' a külföld is tudomást szerezzen közvetlenül itt és tőlünk, agrárius törekvéseinkről, egyáltalában pedig mezőgazdaságunk előrehaladásáról, egész nemzetifejlődésünkről, végül pedig fővárosunk szépségéről. Hog' e kongresszust minéljobban előkészítsük, a magam kezdeményezésére és költségemre kimentem Ausztriába, Németországba, Belgiumba, Franciaországba és Angliába és ott az akkori legfontosabb agrárius vezérekkel kerestem az összeköttetést, beszéltem velük és ig'ekeztem őket egrészt a budapesti gazdakongresszusra figyelmeztetni, másrészt pedig a nemzetek agráriusainak eg'üttműködésére reábírni. Kifejtettem előttük az együttműködés szükségességét, nemcsak a gazdák, de az egész emberiség egészséges és kiegyensúlyozott fejlődése érdekében. Mint annyiszor, az önfeláldozó úttörő voltam. Igazi agrárius öntudatot csak Németországban találtam. Ausztriában - bár ott már eg' előző ottlétem alkalmávalfőleg Ledebour [Ledebur-Wicheln] akkori osztrák földművelési miniszterrel és Hohenblum lovaggal beszélve igyekeztem őket sikeresen letargiájukból felrázni, és észrevettem, hogy kifejtett ideáim nem maradtak hatástalanok. Angliában, Franciaországban és Németországban a legkiválóbb agrárius vezéreket kerestem fel. Minthogy azonban még igen fiatal, félénk és szerény fellépésű kezdő voltam, ajánló levelek és kellő hivatalos előkészítés nélkül, íg' legszebb gondolataimat nem vették oly komolyan, mint ahog> az az ügy érdekében szükséges lett volna. A tárg'alásaim mégsem maradtak hatás nélkül. Hazajövet elmondtam tapasztalatomat röviden az OMGE vezetőinek, azután nag' kedvvel hozzáfogtam a budapesti 1896-iki Nemzetközi Gazdakongresszus előkészítéséhez A merkantilis-liberális körök állásfoglalását mindig helytelenítettem, mert szerintem mezőgazdaságnak, iparnak és kereskedelemnek mindig együttműködésben kell haladnia az ország és az általános előre haladás érdekében. E körök molesztálására, de önmagától is felismerve annak jelentőségét, Darányi Ignác akkori földművelésügyi miniszterünk, kinek emlékét mindig igen nagyra tartom, kijelöltette, hog'a Nemzetközi Gazdakongresszust ő, vag'is a fóldmívelési miniszter foga rendezni és e célból engem átkért az OMGE-tól, hogy én legyek annak titkárja. Ez az elgondolás helyes is volt, mert így az állam maga, teljes súlyával, hatalmával és befolyásával rendezte ezt az igen fontos és jelentős