Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA

III. Szemelvények Paikert Alajos memoárjából 1. Származás (Gyermekkor és tanulmányok - Kézirat 3-fejezet - szemelvények)

a Európa szívében, az ezredéves Magyarország ősi területén, Nagyszombaton, Pozsony vármegyében születtem, 1866. május 31-én, Űrnapján. Nagyszombatról már néhány hónapos koromban kerültem Pozsonyba, ahol azután egyfolytában tizennyolc évig, érettségi vizsgám letételéig éltem és nevelődtem. Édesatyám seprőst Paikert Alajos, dr., később cs. és kir. vezértörzsorvos (tábornokorvos) és a budapesti hadtest egészségügyi főnöke, édesanyám waltenaui Walter Walburga (Wally), waltenaui Walter Vincze űr, cs. és kir. főtörzsorvos és a kassai hadtest egészségügyi főnökének leánya volt. Mindkét szülőm és minden ősöm, amennyire azokat csak felkutathattam, mind szudéta-németek voltak, az Óriás és a Sasheg'ség (Riesen- und Adlergebirge) tájairól. Szorgalmas, tisztességes, derék, művelt, egészséges és jó erkölcsű emberek és állampolgárok, kik szilárdan tudták és cselekedték azt, amivel tartoztak maguknak, családjuknak, hazájuknak és uralkodó házuknak. Magam, és eg' évvel előttem, szintén Nagyszombaton született Henrik testvérbátyám is, már zsenge gyermekkorunk óta végig szigorú elvek és felfogásban, de már magyar szellemű iskolákban nevelkedve, mindenben teljesen magyarokká váltunk. Ebben még megerősített bennünket az, hog

1 édes atyánkat és családját I. Ferenc József király és császár „seprősi" előnévvel, mag'ar nemességgel tüntette ki. Német őseink iránti őszinte tiszteletünk és nagyrabecsülésünk, valamint világpolgári látókörünk mellett is, mindig igaz magyarok kívánunk maradni halálunkig, nemcsak mi, de egész családunk is. Édes atyám mindig első tanuló volt és már fiatal korában a Josephinumba került Bécsbe, azután mint katonaorvos-segéd Felső-Olaszországba. Ott végezte el a régi, hírneves paduai egyetemen orvosi tanulmányait és kiképzését és ott szerezte, summa cum laude, mindkét orvosi diplomáját. Majdnem húsz évet és éppen kgszebb ifjúságát töltötte Felső-Olaszországban. De mint akkor még csak osztrák katonaorvos részt vett minden komoly katonai csetepatékban, mind pedig a nag' és véres háborúkban és azok legöldöklőbb csatáiban (Custozza^ és SolferinónáP

b is). Azokban annyira kitüntette magát, hog' egike volt a legszebben dekorált katonaorvosoknak. Az olasz harcterekről ezredével azután átkerült a porosz-osztrák harcterekre, ahol igyekezett sebesült tiszttársait és a nagyszámú legénységet az életnek megtartani, ami a legtöbb esetben - hála nag' tudásának és kiváló ügyességének, különösen a nagyon véres königgrätzf és trautenaui

w csatákban -, sikerült is. A blumenaui

n csata után, tehát közvetlenül Pozsony mellett, hamarosan befejeződött a porosz-osztrák háború, a hadseregek leszereltek és édes atyám ismét visszatérhetett családjához. Akkor Nagyszombaton teljesített szolgákltot, az ottani nagy katonai a A fejezetet bevezető vázlatpontok között még szerepel, s a kidolgozott részben nincs említés az alábbiakról: Testvéreim: Henrik és Guszti. - Modori nyaralások, ottani rokonok, báró Kéryék. - A boszniai okkupáció, atyánk részvétele abban. - Szegény Guszti öcsém rajzai, halála.