Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

OROSZI SÁNDOR: Fehértemplom helység szerepe a magyar erdészeti igazgatásban

Fehértemplom helység szerepe a magyar erdészeti igazgatásban OROSZI SÁNDOR „Fejér-Templom (Weiskirchen) kies völgyben fekszik, Versetztől 4 órányira 5000 lakossal, német iskolákkal, selyemgombolyító házzal, híres fejér és vörösbort termeszt. Polgármestere egy cs. kir. Őrnagy. Van egy Syndikusa vagy Előadó a Törvényes tárgyakban, egy város írnoka és tanácsnoka v. Eló'adó a politikai és gazdasági tárgyakban, két tanácsnoka, telekkönyvvivője. Polizey-Biztosa, Fő Orvosa, 2 írnoka, / Erdő-Mestere y

1 LOSONTZI István 1845-ben megjelent „Hármas Kis-Tükör"-e a „Bánátusi Illyr Zászló-Ally" „fő tiszti Karhely"-ét írta így le. Láthatjuk, hogy a tisztviselők között az erdőmestert külön is megemlítette. Tehát Fehértemplom (ma: Bela Crkva - Jugoszlávia) már ekkor erdészeti központnak számított. Az, hogy Magyarországon hol és miért éppen ott alakultak ki erdészeti székhelyek, sokszor bizony a véletlenen múlott. Ez ugyan függött a környező vidékek erdőségeitől, netalán politikai beosztásától, de jó néhány esetben - különösen az Alföldön

2 " ilyen szempontokat nem találtunk. Fehértemplom esetében azonban nyomon tudjuk követni a város erdészeti központtá válását, s azt a különleges szerepet, amit a település a magyar erdészet történetében betöltött. A Temesvidék visszafoglalása után, 1717-ben német telepesek létesítették az említett „kies völgyben" Fehértemplomot, aminek helyén azonban már korábban, az Árpád-házi királyok idejében is volt település. A török világ után, a XVIII. század elején itt mégis a Néra folyót kísérő tölgyerdők álltak, amelyet az új telepesek fokozatosan kiirtottak, és a völgyekben szántóföldi művelést, míg a dombokon szőlőtermesztést honosítottak meg. A német „gyarmatosok" élete ugyan nem volt háborítatlan - járványok és a különféle balkáni népek betörései pusztították a lakosságot és prédálták fel a vagyontárgyukat -, de a bánsági határőrvidék megszervezését Fehértemplom már jelentős településként érte meg. 1775-től a román-szerb (vlach-illyr) határőrezred törzshelyét Fehértemplomon alakították ki. A helységet ugyan Mária Terézia 1777. évi rendelete kivette a katonai parancsnokság alól, de ez állandó összeütközésre adott okot a polgári és a katonai elöljáróság között, s általában az utóbbi kerekedett felül. A polgári lakosok annyit azonban elértek, hogy a román-szerb határőrezred törzshelyét Karánsebesre költöztessék (1803), de a katonaság (a szerbség) maradt, Fehértemplomot viszont továbbra is városnak ismerték el (1815). A határőrség 1838. évi átszervezése során az illyr-bánsági zászlóalj törzshelye Fehértemplom lett, s kialakult az a gyakorlat, amit LOSONTZI István is idéz: a zászlóalj parancsnoka a város polgármestere. Később, 1845-ben a zászlóaljat ezreddé alakították át, de a város a továbbiakban is megmaradt székhelynek, 'à szerb-bánsági (14. számú) határőrök székhelyének. A kiegyezés után, 1871-ben választották el a polgári a közigazgatist katonaitól: 1872-ben Fehértemplom szabad királyi városi rangra emelkedett. Ezt ugyan 1876-ban elvesztette (Temes vármegye rendezett tanácsú városa lett), de a település gazdasági fejlődését mindez nem akadályozta.

3 A fejlődés összefüggött a határőrvidék polgárosításával, amely polgárosítás alapvető erdészeti érdeket is érintett, és forrlsa volt Fehértemplom magyar erdészeti igazgatásban betöltött különleges szerepének.