Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

VÖRÖS ÉVA: Herman Ottó tevékenysége a Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeumban

ügyi viszonyokra jellemző, hogy Saárossy-Kapeller Ferenc igazgató saját kézírással jegyezte le az eredeti árajánlatra, hogy azt csak 500 koronával fogadja el.

30 De Herman Ottó nem adta fel, újra levélben fordult az igazgatóhoz, hogy emeljék fel Halász István 500 korona tiszteletdíját, mivel azonban a megígért 105 darab modellből már elszámoltak 97 darabot, így összesen 8 darab maradt még kifizetetlenül. így semmi sem indokolta a további, nagyobb összegű kifizetést: továbbá „az alkuegyezmény 500 K[oroná]-ban köttetett meg, ennélfogva számviteli szempontból meg nem engedhető hogy az egyszer kialkudott és szállított tárgyak ára felemeltessék. Tekintettel továbbá arra, hogy az «Osfoglalkozasok» osztályának hiteléből az 500 K. és a kontemplált

3 1 800 K. közötti 300 Koronányi összeg már nem fedezhető a mennyiben ezen osztálynak mindössze e napon csak 162 K. 27 fillérnyi hitel áll rendelkezésre, a múzeum pedig ezen költséget saját terhére el nem vállalhatja, a kért tiszteletdíj megadása egyáltalában lehetlen..."

32 Halász István azonban nemcsak ezeket a modelleket, hanem halmintákat is készített. Ezek nem megfelelő minőségével kapcsolatban Herman Ottó levelet intézett Saárossy-Kapeller Ferenc igazgatóhoz: „Méltóságos Úr! Vegye kegyesen tudomásul hogy a Halász féle halak áj kiadásban sem felelnek meg a czélnak; ezért utólagos jóváhagyás tudatában megfelelő halakat Kertész Tódor utján Nürnbergből rendeltem, még pedig: 200 drb. à 10 fill. 100 " " 15ßll. 100 " " 20 fill. Együtt tehát ca 35 Korona, a melyek még tűkkel lesznek felszerelendők. A halak kiválóan díszesek és ékességére fognak válni a rajzmodelleknek..."

33 Cerva Frigyes

34 személye kulcsfontosságú volt Herman Ottó számára, hiszen több levélben is kérte Saárossy-Kapeller Ferenc igazgatót, hogy alkalmazására feltétlenül találjanak megoldást. Több leltár is tanúskodik arról, hogy Cerva Frigyes különböző, főleg preparátori munkákat végzett: modelleket készített, halmintákat ragasztott, részt vett tatarozási munkálatokban.

35 (Lásd a 12. sz. mellékletet.) Visszatérve a kronológiai sorrendhez, a levelek alapján egyértelműen megállapítható, hogy 1905 nyarán a tárgygyűjtésben és az installáció előkészítésében jelentős előrehaladás történt. Beszerzésre kerültek többek között a következő tárgyak: különböző hajók - bödönhajó és körömhajó a Balatonról, Krasznahajó a Közép-Tisza vidékről; halászati eszközök - szigonyok a Velencei-tó és a Balaton környékéről, lapátok a Duna mellékéről; szapolyok, úszók, varsák, hálók, hálótűk, nádvágó; pásztoreszközök, használati tárgyak - kürtök Máramarosból és Zemplénből, dudák Szentesről és Nagyváradról, ivótülök, sótartó.

36 Herman Ottó több oldalas táblázatokba foglalt leltárakat készített, amelyek a mai napig fontos dokumentumai a múzeumi nyilvántartásnak, hiszen nemcsak a tárgyak elnevezését, hanem - származási helyük mellett - akkori becsült értéküket is feltüntette. (Lásd a 13. sz. mellékletet.) Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az általa összegyűjtött tárgyak közül, a háborús pusztítás következtében, szinte alig néhány maradt meg.