Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
VÖRÖS ÉVA: Herman Ottó tevékenysége a Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeumban
Méltóságos Saárossy-Kapeller Ferencz min. o. tanácsos stb. stb. urnák, a m. k. mezőgazdasági múzeum [...] igazgatójának. " 2 ^ Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy az utólag benyújtott számadásokat a múzeum részére mind Herman Ottó hitelezte - vagy saját pénzéből, vagy a Magyar Ornitológiai Központ pénztárából, és mindezen költségeket neki utólag számolták el. (Lásd a 3. sz. mellékletet.) Ez nemcsak vele kapcsolatban volt így, hanem minden mis esetben is. Ezt támasztja alá több dokumentum is, amelyek vagy az épület végleges átépítésére, vagy akár a múzeumi könyvtári állományának gyarapítására vonatkoznak. 24 Az iratanyag alapján ugyanis megállapíthatjuk, hogy a múzeumnak - már akkoriban is - nagyon kevés költségvetési kerete volt. Az itteni munkálatokat természetesen Herman Ottó nem egyedül végezte. (Lásd a 4./a-d. sz. mellékleteket.) Ebben segítségére voltak többek között Vezényi Elemér, Matskásy Gyula és Koszkol Jenő 2 * 1 festőművészek, továbbá Halász István szobrász is. (Sajnálatos módon az enilített képzőművészek nevét nem jegyzik még művészeti lexikonok sem, így további információt személyükre vonatkozólag - Koszkol Jenő kivételével - nem is tudtunk találni.) Múzeumunk nyilvántartása alapján annyi bizonyosnak látszik, hogy Vezényi Elemér kisebb méretű tusrajzokat készített, főleg a pásztorok mindennapi életéről. Ezt bizonyítják a múzeum Képzőművészeti gyűjteményében fellelhető művei:„Iszik a gulya", „Pihenő gulya" (lásd az 5. sz. mellékletet), „Ménes a kútnál", „Vonuló juhászok", „A csorda kihajlása" (lásd a 6. sz. mellékletet), „Harc a farkasokkal", „Szkíta - és alföldi pásztoremberek", „Szilaj pásztor", „Kanászbojtár", „Csikósok", „Gulyásbojtárok", „Juhászbojtár", „Dudál a pásztor", „Terel a kuvasz", „A puli terel". Elenyésző mennyiségben, de kisebb tanulmányrajzokat is találunk a gyűjteményben, amelyeket szintén ő készített: „Gyób 26 és kősúly" (lásd a 7. sz. mellékletet), „Csanak, Mátraalja", „Komondor", „Kynológiai sor" (lásd a 8. sz. mellékletet). Vezényi Elemér tevékenységét igyekeztek teljesen kiaknázni. Festett komoly, nagyobb méretű festményeket is, amelyek közül Herman Ottó megvételre ajánlotta fel a múzeum vadászati osztályának gyűjteményébe a „Thorburn vándorsólyom" c. képet. 27 Ez ügyben is több levélváltás történt Saárossy-Kapeller Ferenc igazgatóval. Ennek az a magyarázata, hogy Herman Ottó szívén viselte kollégáinak sorsát. Igazi pedagógus volt, aki megpróbált segíteni munkatársain, akik éppenhogy elindultak a pályán, hírnevük még nem volt hiszen „azok a fiatalok ...mind szegény, kézből—szájból élők". 28 A Koszkol Jenő által készített képek többsége a pásztorok hűséges segítőiről, a magyar pásztorkutyafajtákról készült: „Kuvasz" (lásd a 9- sz. mellékletet), „Komondor", „Puli és Pumi". Nála már tájkép formájában is megjelenik a Hortobágy, ahol feltételezésünk szerint a képek nagy része készült. A tájkép mellett találtunk olyan tanulmányrajzokat is, amelyek a pásztorépítményeket ábrázolják: „Nyékes tanya - Hortobágy" (lásd a 10. sz. mellékletet), „Cserény - Bugac-Monostor". Koszkol Jenő mellett Matskássy Gyula is készített e témában vázlatokat: „Pásztorépítmények - kontyos kunyhó, kerekes gulyáskunyhó, eszterna". 29 Halász István szobrászművész 1907-ben készített 124 napi munkával az Ősfoglalkozási osztály gyűjteményébe különböző pásztoralakos modelleket és állatfigurákat: álló-, fekvő- és ülőalakú csikóst, gulyást, juhászt; ökröt, tehenet, bikát, borjút, lovat, szamarat, kutyát (lásd a 11. sz. mellékletet). Összesen mintegy száz darabot, 1.172 korona értékben. Az akkori pénz-
