Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
RESTAURÁTOR- ÉS MODELLKÉSZÍTÉSI MUNKÁK A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUMBAN - Kovács Géza: A Rákóczi-eke restaurálása
A Rákóczi-eke restaurálása KOVÁCS GÉZA A kiállítóterem falainak felújítása és díszítőfestésének restaurálása miatt a Magyar Mezőgazdasági Múzeum ekekiállítása 1995-ben lebontásra került, így lehetőség adódott a tárgyak állagának felmérésére, illetve a szükséges restaurálási munkák elvégzésére. így került a restaurátorműhelybe a zborói (Sáros megye) Rákóczi-uradalomból származó, négyrészű talpas eke, melyet Kovács László „A Néprajzi Múzeum magyar ekéi" című tanulmányában (Bp., 1937) egyszerűen „Rákóczi-ekének" nevez. A tárgy erősen szúrágta és törött volt, az egyes alkatrészek (szarvak, köldökfa, gerendely) végeire faragott csapok - melyekkel az eke más részeihez csatlakoztak - a szúrágás következtében letörtek. Szerencsére Kovács László publikációjának egyik illusztrációja pont ennek az ekének a fotója, a szövegben pedig megtalálhatók az eke centiméterben megadott méretei. Ezek alapján megállapítottam, hogy az 1937 óta eltelt időszakban a tárgyat két helyen restaurálták, illetve a gerendelyt 80 cm-rel megrövidítették. így, utólag már lehetetlen eldönteni, hogy ez a hiányzó 80 cm-es darab letört vagy esetleg lefűrészelték. Az egyik restaurálás a jobb oldali ekeszarvon található, ott, ahol a közfa csapolásának vésete van az ekeszarvban. Itt a szarv faanyaga a véset miatt erősen elvékonyodik. Valószínűsíthető, hogy áthelyezés céljából az ekét a két szarvnál fogva emelték meg, így a vésetnél elvékonyított és ráadásul szúette fa nem bírta el az eke tetemes súlyát és eltörött. Valamikori restaurálása úgy történt, hogy csontenywel a két törött darabot összeragasztották oly módon, hogy a vésetbe beragasztották a közfa csapját is, majd két milliméteres fekete lemezből kivágtak egy 20x6 cm-es téglalapot, ezt íveltre hajlították és négy kovácsszeggel ráerősítették a törés helyére, ezután a lemezre alulról és felülről is ráhúztak egy-egy kovácsoltvas gyűrűt. Végül is ez a megerősítés nem bizonyult megfelelőnek, mert amikor az eke a restaurátorműhelybe került, a visszaerősített ekeszarv újra instabil volt. A másik régi restaurálás a gerendelyen található, ott, ahol a köldökfa számára mélyítettek egy téglalap alakú vésetei. A véset miatt elvékonyodott fa a véset címervas felőli oldalán itt is eltört, ugyanúgy, mint az ekeszarv, feltehetően hasonló okból. A kettétört gerendely két darabját, jól láthatóan, két különböző javítással próbálták összeerősíteni. Először egy, feltehetően kert- vagy óhajtóról, esetleg ládafedélről származó vasalást kettévágva, azt szegeléssel a gerendely két oldalára erősítették. Ez a megoldás nyilván nem bírta el a letört darab súlyát, ezért a vasalatokat eltávolították , de a szegelés lukjai, valamint a vaspántok lenyomata jól láthatóan megmaradtak a gerendely két oldalán. Az összeerősítést végül úgy oldották meg, hogy az oldalakról leszedett két vaspántot szegeléssel a gerendely tetejére erősítették, két oldalára pedig 2 db 37x10 cm-es, téglalap alakú vaslemezt erősítettek, 8-8 db 4x50-es félgömbfejfacsavarral. A facsavarok összekalapált feje arra enged következtetni, hogy - sajnálatos módon - ezt a 16 csavart kalapáccsal verték be a fába, mintha szeget ütöttek volna be, és az erősen szúette, szinte szivacsszerű faanyagban több kárt okoztak, mint hasznot. A kettétört gerendely ily módon összeerősített két darabja továbbra is instabil maradt.
