Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

BALÁZS GYÖRGY: Vízimalmok, szárazmalmok, szélmalmok a 18-19. században

gükkel: statisztikai adatok szerint 1884-ben a vízimalmokban a megőrölt összes gabona 32,4%át, az éppen „fénykorukat" élő szélmalmokban 0,9%-át, s a rohamosan csökkenő szárazmalmokban még mindig 2,5%-át őrölték. Érdemes összevetni egy évtized adatait: Különféle malomtípusok részesedése a napi őrlőkapacitásból, %-ban malmok 1884 napi 1894 napi 1894 évi gőz 64,2% 55% 91.5% vízi 32.4% 38% 8,47% szél 0,9% 3,46% 0,03% száraz 2,5% 3,45% A vízszabályozás, mint fentebb láthattuk, egy összefüggő problémakör megoldását jelentette: 1. Az árvizek megszüntetésével mezőgazdasági termőterület nyerését (árvízvédelem), 2. amely - a megnövekedett gabona mennyiség miatt - növekvő malmi kapacitást igényel. 3. A folyók alföldi szakaszának csekély esése miatt a vízimalmok gátak építésével nyertek nagyobb energiát

101 (gátas- és kisebb folyókon lévő hajómalmok egyaránt). A kis esés és a gátak együttesen okozták az árvizeket. A malomgátak elbontása, a túlfűződött kanyarok átvágása az esés növekedését, a folyók hosszának csökkenését eredményezték (folyószabályozás), aminek következtében 4. a vízimalmok száma, kapacitása egyes területeken - elsősorban sík-, jó gabonatermő vidékek folyóin - jelentősen csökkent, így más, alternatív megoldást kellett találni. Időben ez a szárazmalmok számának növekedésével, a szélmalmok elterjedésével, majd a gőzmalmok térhódításával esett egybe. 5. A vízrendezések során tehát a) termőterületeket nyertek a gabonatermesztés (s persze egyéb szántóföldi növények termesztése) számára b) közvetve ösztönözték más malomtípusok, végül - a 19. század második felétől - termelékenyebb malmok térhódítását c) mindehhez a vízrendezések adta lehetőségeket kihasználva a közlekedési viszonyok javulása - szállítás - is nagyban hozzájárult (út-, vasútépítések). Ehhez még hozzá kell vennünk a tárgyalt két évszázad során végbement változásokat követő népességszaporodást, amelyet a népsűrűség alakulása jól mutat: a 18. század közepén 1012 fő/km

2

, 1890 körül 40-50 fő/km

2 volt a népsűrűség. A növekvő lakosságnak mind több és több szántóföldre volt szüksége, ami ismét csak nagyobb malmi kapacitást követelt meg. A vízrendezés, folyószabályozás eredményei csak lassan, fokozatosan érvényesültek, véglegesen a 19- század végére érték el hatásukat. KÁROLYI Zsigmond ennek okát a következőkben látja: „A kisebb folyókon sürgetett szabályozási munkálatok végrehajtását a malomérdekeltségek ellenállása akadályozta. Az egész 18. század folyamai állandó gondot okoztak a Rába, a Sárvíz, a Sió és a Kapós stb. áradásai. Bár a szakvélemények szerint a folyómeder elfajulásának és az áradásoknak okai a malmok voltak, s olykor malomcsatornák, árapasztó csatornák építésével igyekeztek is a bajokat csökkenteni az ellentétes érdekek összeütközéséből ere-