Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
RESTAURÁTOR- ÉS MODELLKÉSZÍTÉSI MUNKÁK A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUMBAN - Bukovinszky R. Tamás: A vámosoroszi szárazmalom M=1:15 léptékarányú modelljének elkészítése
A vámosoroszi szárazmalom M = 1:15 léptékarányu modelljének elkészítése BUKOVINSZKY R. TAMÁS A iMagyar Mezőgazdasági Múzeum vezetése 1994-ben úgy határozott, hog)' 1997-ben egy malomtörténeti kiállítást rendez abból az alkalomból, hogy a International Molinological Society Budapesten tartja IX. Szimpóziumát. Ezen a kiállításon a múzeum a meglevő tárgyi anyagon kívül két malommodellt is be óhajt mutatni, így a restaurátorműhely megbízást kapott ezek megépítésére. Az első modell témájául a vámosoroszi szárazmalmot választottuk, mivel ennek a 18. sz. körül eredetileg Csegöldön felépített, majd 1846-ban Vámosorosziba átszállított malomnak rekonstrukciós tervrajzait a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum volt szíves a rendelkezésünkre bocsátani. A malomépületet Gilyén Nándor és Ott Éva műegyetemi tanársegédek, valamint Tóth György építészmérnök mérte fel 1955-ben. Az épület rekonstrukciós terveit a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai, Kovács István László építész és Györfi Gábor statikus, a gépészeti berendezés rekonstrukciós terveit Sabján Tibor, Balázs György és Szálai András muzeológusok készítették 1978-ban, mikor is a kerengő és a malom a skanzenben felépült. Az olajütő viszont ott nem épült meg. A munkát a léptékarány megválasztásával kezdtük. Mivel a modellen az olajütőt is meg akartuk jeleníteni, a megnövekedett alapterület miatt eg)' nagyobb léptékarányt lett volna célszerű meghatározni azért, hogy a modell a kiállítóteremben ne foglaljon túl nagy helyet, no meg a múzeum épületében található ajtókon is átférjen. Ugyanakkor figyelembe kellett vennünk, hogy a kerengő fogaskerekébe csapolással beerősített fogak mérete miatt a kicsinyítéssel egy bizonyos határon túl nem mehetünk. Végül az M = 1:15 léptékarányt találtuk megfelelőnek, így a modell alapmérete 200x140 cm lett. A felhasználandó anyagok beszerzésénél figyelembe vettük az eredetileg alkalmazott anyagokat. Lehetőleg mindent azonos anyagból, illetve fafajból készítettünk, kivéve az olaj ütő épületének vályogfalát, mely a modellen gipszből van, és a kovácsoltvas gépalkatrészeket, melyek a modellen káliumpoliszulfiddal (kénmáj) feketített vörösrézből készültek. A modellalapot 19 mm vastag rétegelt lemezből állítottuk össze oly módon, hogy alá ugyanebből az anyagból ragasztással és szegeléssel egy merevítő rácsszerkezetet erősítettünk. Az épületegyüttes méretarányos alaprajzának kiszerkesztése és felrajzolása után a kerengő helyén dekopírfűrésszel kivágtunk a modellalapból egy 80 cm átmérőjű kört, hogy kialakítható legyen a talajon a fordított kúp alakú mélyedés. A munkát az olajütő falainak elkészítésével folytattuk. Üveglapra 8 mm vastag gipszlapokat öntöttünk, és ezekből a lapokból alakítottuk ki a 30 mm vastagságú falazatot úgy, hogy a két gipszlap közötti 14 mm-es résbe kétalkotós műgyantát öntöttünk. Ez összefogta a gipszlapokat, és ugyanakkor szilárdan rögzítette azokat a modellalaphoz. Az elkészült falakat a gerébtokos ajtók és ablakok beragasztása után fehér prakticolor festékkel „meszeltük" ki. Ezután az olajütő berendezéseit (prés, gyúrókád, asztalok, padok, olajosedények, zsákok, zúzó, hajaló, vámosláda, pergelő) készítettük el. Rengete-
