Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

CSÓK MÁRTA: Szolgáltatás vagy hivatás? (Múzeumpedagógia a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban)

gozó szakember segítségére is, ha olyan kézműveseket és pedagógusokat is bevonhatnánk munkánkba, akik tartalmi és formai vonatkozásban még színvonalasabbá tennék az itt folyó munkát. Távlati cél, hogy kineveljünk egy létszámát tekintve nem túl nagy gyerekcsapatot, akik nemcsak barátai lennének a múzeumnak és résztvevői a foglalkozásoknak, hanem alaposan ismernék a múzeumot, és alkalmasak lennének arra is, hogy alkalmi színjátszókként közreműködjenek a múzeum életében. Segítségükkel játékos formában feldolgoznánk az állandó kiáuítások egyes részeit (pl. népszokások felelevenítése saját előadású „szöveg" megszerkesztésével, vagy önállóan létrehozott helyzetgyakorlatok és jelenetek előadása a leállításokban stb). Tennék ezt nem csupán önmaguk örömére, hanem egy-egy alkalommal bemutatnák a hozzánk érkező csoportoknak vagy a látogatók éppen ott és akkor összeverődött seregének. Ezek a gyerekek a múzeum rangosabb rendezvényein (kiállítás-megnyitók, díjkiosztó ünnepségek stb.) szintén felléphetnének. „Ismerünk olyan múzeumpedagógiai gyakorlatot, amely az emberekben lévő színészi hajlamokra építve a régmúlt kor emberének szerepébe kényszeríti a látogatót. Olyan (külföldi) múzeumról is tudunk, ahol színházi rendező segít a kiálh'tás-építésben és -használatban is. Világos ugyanis, hogy az interpretálással kapcsolatos szemléletváltozás a kiállítás-építés gyakorlatát is megváltoztatja."

8 Szeretnénk továbblépni olyan vonatkozásban is, hogy a speciális iskoláknak (mozgássérültek vagy gyengén látók stb.) és a különféle pedagógiai irányzatoknak elkötelezett intézményeknek (felekezeti iskolák, Montessouri óvoda stb.) is kidolgoznánk foglalkozásokat, lehetőség szerint velük közösen bontva ki a kiállításokból mindazt, amit a foglalkozásokon feldolgoznánk a gyerekekkel. Az a legfontosabb azonban, hogy az iskolák törekvéseihez és a NAT által is ajánlott tematikához (a problémamegoldó gondolkodás jegyében) csatlakozva a múzeumi anyagot mind hatékonyabban az oktatás szolgálatába állíthassuk Ennek érdekében kissé átalakítottuk a több részes foglalkozás-sorozatot, és alkalmassá tettük arra, hogy az óvodából az iskolába való átmenetet segítsük, annak zökkenéseit enyhítsük. Készítettünk tehát egy foglalkozássorozat tervet, amelyet pályázat formájában a Soros Alapítványhoz benyújtottunk, ahonnan sikerült megfelelő támogatást kapnunk, majd ennek birtokában az 1997. tanév első félévében megkezdtük a munkát. A továbblépés egyik - szerencsére nem távlati, hiszen már létező - módját kipróbálhattuk, és mivel féléves munkánk alapján úgy tűnik, hogy jól működik ez a kísérleti foglalkozássorozat, az alábbiakban röviden ismertetnénk annak lényegét. Nagycsoportos óvodások és első osztályosok is foglalkoznak a közelebbi és távolabbi környezetünkben élő állatokkal, így az állatok háziasításával és a hazai nagyvadfajokat és apróvadfajokat bemutató két kiálktás messzemenően alkalmas arra, hogy a gyerekekkel fentiekben vázolt pedagógiai céloknak megfelelően is feldolgozzuk. Épp ezért már a csoportok megérkezése előtt, a regisztráció alkalmával megtudakoljuk a pedagógusoktól, hogy hogyan szándékoznak előkészíteni ezt a speciális foglalkozást. Ilyenkor szempontokat adunk a felkészítéshez, hogy majd a foglalkozáson felvetődő új ismeretek minél könnyebben elsajátíthatók legyenek a kicsiknek. A foglalkozáson a leggyakrabban megdolgoztatott gondolkodási művelet az összehasonlítás, hiszen a vadállatokat megnézve nemcsak azok jellemző környezetét vizsgáljuk részle-