Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

DARVASNÉ MOLNÁR ANNA: A Nemzeti Alaptanterv és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum kiállításai

faragott, otthon szőtték a kelmét, szabták-varrták a viseletet. Kiállításaink közül az „Élet egy középkori faluban" (200) „az életmód és tárgy, berendezés stílusa, formája közötti viszony felismerésének képességét" segíti. Nem értékeljük túl a kort, az életmódot, amelyben a használati- és munkaeszközök otthon készültek, de megbecsülésük és megismerésük nemzeti azonosságtudatunk része. Nem is térhetünk vissza a múltba, nem is lenne jó. De: kézműves-foglalkozásainkon

9 a gyerekek megismerik az alkotás örömét, a használati tárgyak önálló létrehozásának örömét, ez tán nem is árt a fogyasztói társadalom felé közelítve, s az alkotás képessége egy passzív befogadás felé torzuló életformában sokkal tovább mutat. Kiállításainkban lehetőséget adunk tanulmányrajzok készítésére: a tárgyak mellett a dermoplasztikák az állatok testfelépítésének megfigyelését segítik. Mozgóképkultúra és médiaismeret A 6-10 évfolyam tantervében szerepel, egyike azoknak a területeknek, ahol hatalmas színvonalbeli különbségek lehetnek az oktató felkészültségétől, attitűdjétől és az iskola felszereltségétől, az általános médiaismerettől és használattól függően. Mit tehetünk hozzá ehhez a mezőgazdasági múzeumban? Archív filmtárunkban kétezernél több mezőgazdasági, környezetvédelmi témájú, vetíthető állapotú ismeretterjesztő kisfilmet őrzünk. 100 főt befogadó vetítőteremmel, korszerűnek nem mondható filmvetítővel, technikai eszközökkel rendelkezünk. Az agrárfilm szemléken már két évtizede is csak elvétve jelentek meg kisfilmek, kiszorította őket a video, nálunk is ez lett a fejlesztés iránya. A nagy gazdasági- és tulaj donviszonyváltozások során felmérhetetlen értékű ismeretterjesztő filmanyag mehetett veszendőbe, csak abból ítélve is, amennyit nekünk ajánlottak fel ingyenes átvételre. Mi is csak minősített esetekben voltunk fogadókészek, sem tárolóhelyünk, sem szakértő gyííjteménykezelőnk nincs. Filmjeink jelentős részénél duplumokkal rendelkezünk, esetenként nyolc-tíz másolattal, s ezek egy részét jól és tudatosan használjuk iskolásoknak tartott tárlatvezetések, foglalkozások szerves részeként, nemcsak ráadásként. A filmek kísérő szövege gyakran kissé idejétmúlt, „archaikus", viszont a nagyüzemi gazdaságokról, mezőgazdaságunk közelmúltjáról hiteles képet adnak, s gyakran olyan növénytermesztési, állattenyésztési stb. technikákat, eljárásokat mutatnak be, amelyek szinte csak itt láthatók teljes folyamatukban. Nem véletlen, hogy hosszú évek óta az agrártudományi egyetemek hallgatói például a fák hagyományos koronametszési formáit a mi filmjeinken nézik. Az iskolák bejelentkezésekor leállításhoz, témakörhöz kapcsolódó film- vagy videovetítést ajánlunk, Múzeumunk ingyenes szolgáltatása a vetítés, időnkét ajánló jegyzéket is küldünk az iskoláknak. Kicsit bonyolultabbá teszi a helyzetet a sokféle iskolatípus, tankönyv. Előnyeit az iskolákkal együtt éljük meg, hátrányait az iskolákkal együtt szeretnénk kisebbíteni. A „mozi" védelmében: tudjuk és főleg tapasztaljuk, hogy más hatása van a vetítőteremben, csoportosan nézett filmnek, mint az otthon, karosszékből gombnyomásra megjelenő tévéfilmnek. Informatika: számítástechnika, könyvtárhasználat „Mondják, az Internet megszabadít a lét földrajzi béklyóitól, az emberi csoportok többé nem a születési hely esetlegessége, hanem az érdeklődés, gondolati rokonság szerint szerveződnek. Szép idea, csak hát egyelőre inkább az a helyzet, hogy az IRC-n áramló „gondolato-