Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS: Középkori régészetünk újabb eredményei és a környezeti régészet

kény, bodza, makk, sárgadinnye, görögdinnye. Gyomnövényekre is vannak archeobotanikai adatok: libatop, szőrös disznóparéj, keserűfű, mezei gyöngyköles, galaj, muhar.

30 A 16. századi török adóösszeírásokban szerepel a búza, a rozs, az árpa, a lenmag, a len, a kender, a lencse és a bab.

31 Az eddig meghatározott gyümölcsök rendkívül gazdag gyümölcstermesztésre, kertkultúrára utalnak. A folyamatban lévő archeobotanikai feldolgozás - Gyulai Ferenc és Torma Andrea munkája - még számos meglepetést tartogat, hiszen az azóta azonosított fajok száma már 167-re nőtt. A leletanyag teljes ökológiai rekonstrukciót tesz lehetővé. A zoológiai leletek nagy része háziállatokból származik. Az előzetes fajlista: szarvasmarha, juh, kecske, sertés, ló, szamár, kutya, macska, tyúk, lúd. Kisebb mennyiségben vadon élő állatok csontjai is előkerültek: mezei nyúl, őz, szarvas, vadlúd. A halászat jelentőségére, egyúttal élőhelynek alkalmas felszíni vizekre utalnak a halcsontok és pikkelyek: ponty, csuka, harcsa, keszegfélék maradványai. A 94. gödör alján lévő kút betöltése gazdag biológiai leleteket szolgáltatott, ezek között voltak aprógerincesek (hörcsög, ürge, patkány/?/, egérfélék) csontjai, rovar maradványok (orrszarvú bogár, ormányos bogár) és csigák is. A rágcsálók akkor kerültek a kútba, amikor már használaton kívül volt, elszennyeződött, ezért később be is temették. A kutak környezeti régészeti szempontból igen fontos lelőhelyek, levegőtől elzárt, iszapos betöltésük a szerves anyagokat jó állapotban őrzi meg.

32 Az archeozoológiai feldolgozást 1983-tól 1993-ig Takács István végezte, munkáját Somhegyi Tamás és Bartosievicz László folytatja. A falu vízellátásának dokumentumai a kutak. Szentkirályon a 15-16. században ásott gödörkutak készültek, a gödör alján a talajvízbe mélyedő gerendabéléssel. A talajvizet a négyszögletes gerendaszerkezet és a gödör fala közé helyezett nádkötegek szűrték meg. A mélységadatok szerint a 16. század óta a talajvíz átlagos szintje lényegesen nem változott. A tölgygerendákból összeállított, csapolt szerkezetek a középkori ácsmesterség legszebb emlékei a településről. Két kutat tártunk fel teljesen, ezen kívül egynek a helyét sikerült még rögzíteni. A 94. gödörben feltárt kútnál (5-9- kép) a betöltés összetétele is igazolja, hogy egészséges ivóvíz nyerésére törekedtek, a kutat hosszú használata alatt gondosan tisztán tartották. Nagyobb mennyiségű hulladék és döglött állat csak akkor került bele, amikor jó ideig használaton kívül volt, körülötte a telken a lakóház leégése után megszűnt az élet. A lakosság visszatérése után az elfertőződött kutat épülettörmelékkel, földdel teljesen betömték.

33 A szemét tárolására általában ilyen céllal ásott kisebb gödrök vagy használaton kívüli vermek, beomlott gödörkunyhók szolgáltak. A döglött állatok elföldelésére viszonylag kevés adat van. A több mint 200 feltárt gödör közül alig néhányban volt ilyen állati maradvány. Az elhullott állatokat bizonyára a belterületen kívül ásták el. A középkori falu lakossága mind az építkezések során, mind gazdálkodásában, mindennapi életében ésszerűen használta fel a környezeti adottságokat, feleslegesen nem szennyezte környezetét. A táji, környezeti feltételeknek megfelelő olyan gazdasági és kulturális struktúrát alakított ki, amely megfelelt a 14-15. században felgyorsult fejlődés elvárásainak. A vázolt történeti ökológiai kép a teljes archeobotanikai és archeozoológiai feldolgozással, régészeti anyagvizsgálatokkal, talajvizsgálatokkal tehető majd még pontosabbá és részletesebbé.

34