Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
FARKAS GYÖNGYI: Propaganda és agitáció - Kollektivizálás Veszprém megyében (1948-1956)
szeptember 21. A kolhozok boldog világa október 1. Gazdagon szüretel a dörgicsei tszcs október 21. Soha okosabbat nem cselekedtem, mint amikor a csoportba léptem (olvasói levél) október 25. A termelőszövetkezet ellen izgattak - súlyosan elítéltek két kulákcsemetét november 17. 35 ezer forint a Farkas család évi jövedelme. Elkészült a zárszámadás az akiipusztai tsz-ben. november 24. Több mint háromnegyed millió forint tszcs-nk vagyona december 2. A tagyoni „Október 22" csoport tagjait nem téveszti már meg a kulák semmiféle mesterkedése december 7. A felsőörsi „Dózsa" tsz versenyfelhívása Sztálin elvtárs születésnapjára Az a tény, hogy az ötvenes években egyre több parasztházban jelent meg a rádiókészülék 56 , jelentősen megkönnyítette a rádiónak mint propagandaforrásnak a felhasználását a kollektivizálásban. Valószínűleg ezt kívánta elősegíteni és tudatos megfontoláson alapult az a gyakorlat, hogy a különböző termelési, beadási versenyek győztesei általában rádiót kaptak ajándékba. 5 " A mezőgazdasággal és a falu életével foglalkozó műsorok (pl. a Falurádió) hasonló újságírói fogások szerint készültek, mint az újságcikkek. A hivatalos ideológiát az emberekre erőltető propaganda-hadjárat része volt a közös újságolvasás mintájára megszervezett közös rádióhallgatás is, amelyre többnyire akkor került sor, amikor az ország vezetőinek beszédeit, fontos bejelentéseit közvetítette a rádió. A Veszprémmegyei Népújság 1951 márciusában egy ilyen eseményről számolt be: a kertai népház nagy kultúrtermében együtt ülnek a régi és új belépő tagok. Hallgatják Rákosi elvtárs kongresszusi referátumát. Kint hangszórók továbbítják az etető gazdákhoz a beszédet.... Rákosi elvtárs beszél. Szavait az egész nemzet hallgatja." 58 A kultúragitáció A rendszer a kultúrától is a párt mindennapi politikai céljainak propagálását várta. A falu, a „nép" ,,nevelésé"-re létrehozott kiütúrházak vagy az úttörőkből, DISZ-tagokból, „MNDSZasszonyokból" és üzemi munkásokból alakult, ún. kultúrbrigádok tevékenysége legtöbbször kimerült az aratás, a begyűjtés és a kollektivizálás idején a termelési és pártfeladatokra való mozgósításban, az „elöljárók" népszerűsítésében és a „lemaradók" megszégyenítésében. 59 A veszprémi járási tanács végrehajtó bizottságának „...a termelőszövetkezeti mozgalomnak az összes kulturális fegyverrel való hatásos" támogatásáról szóló 1955. szeptemberi határozatát olvasva az ún. kultúragitáció teljes arzenálja tárul elénk: „Úgy az ismeretterjesztés, mint a szemléltetés,... a művészeti rendezvények vonalán a kollektív gazdálkodás előnyeit kívánjuk a dolgozó parasztságunk elé vetíteni... Az agitációs és felvilágosító munka fokozása érdekében mozgósítani kell az összes falusi és üzemi kultúrcsoportot... Szorgalmazza a Népművelési csoport a megfelelő mozifilmek és diafilmek vetítését, tervezzen minél több felvilágosító előadást, különösen a kérdés-felelet estéket. Szervezzen könyvismertetéseket és könyvankétokat, készítsen a kultúrotthonok részére táblákat a tsz-ek termelési és jövedelmezőségi eredményeiről, szemléltesse a Szovjetunió kolhozainak fejlettségét és fotószakkörök által készített fényké-
