Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

FARKAS GYÖNGYI: Propaganda és agitáció - Kollektivizálás Veszprém megyében (1948-1956)

munkások Országos Szövetsége, a DÉFOSZ és a Magyar Nők Demokratikus Szervezete, az MNDSZ is. Többnyire a kollektivizálási kampányok nyitányaként

31 megrendezett látogatásokon általában több község „küldöttje" vett részt, alkalmanként 20-30 ember; tsz-tagok, egyéni gazdák, ill. párt- és állami funkcionáriusok. A községek kiválogatása az éppen aktuális szervezési stratégiától függött. 1951 őszén például elsősorban azokból a községekből kellett látogatókat szervezni, ahol még nem volt tsz vagy már volt, de gyengén működött, ill. az I. típusba tartozott.

32 Az egyéni gazdák kijelölésénél a szervezők most is a biztos sikerre törekedtek, és lehetőleg olyanokat vittek el, akik hajlandónak mutatkoztak a belépésre. Ez a gyakorlat nem pusztán a „teljesítési kényszer" által vezérelt helyi apparátus magánakciója volt, hanem központi utasításra történt. Az MDP KV Titkárságának 1951. április 25-i határozata szerint olyan parasztokat kellett tsz-látogatásokra vinni, akik utána beléptek a tszcs-be, sőt a belépés mellett agitálni is hajlandóak voltak.

33 A feladat végrehajtását nehezítette, hogy az önként csatlakozó gazdálkodók amúgy is kevés száma idővel tovább csökkent, és a kijelölt személyekkel kapcsolatban egyre több kritika érte a szervezőket: „...sokszor nem azok mennek, akiknek ténylegesen kellene menni. Bakonypéterdre olyanokat vittek látogatásra, akik között egy vagy két paraszt volt, sok az alkalmazott és a különböző funkcionárius... "

34 „Nem a dolgozó parasztokat viszik el, hanem akik éppen kirándulni óhajtanak és a parasztság előtt tekintélyük nincs..."

35 A propaganda - a Szovjetunióba utazókhoz hasonlóan - a látogatások résztvevőit is a falu választott „küldötteinek" tüntette fel, akiknek hazatérve be kellett számolniuk a látottakról. Ezek a gazdagyűlések vagy tsz-gyűlések keretei között megtartott beszámolók a szervezési kampányokhoz szorosan kapcsolódó agitációs fórumok voltak, ahol az előadók bejelentették, hogy a helyi tsz tagjai kívánnak lenni vagy új tsz-t akarnak alakítani.

36 A látogatásra kijelölt tsz-eknek a következő instrukciókat adta 1952-ben a veszprémi járási tanács: „A tsz elnöke, vezetőségi tagjai, a munkában élenjáró dolgozók fogadják a látogatókat. Az elnök számoljon be a szövetkezet működéséről, az eddig elért eredményekről és a további tervekről. Vezessék körül a látogatókat a szövetkezet gazdaságában és adjanak kellő felvilágosítást minden kérdésre. A gazdaság megtekintése után tartsanak rövid kiértékelést..."

37 A sajtóban az 1952. évi nyári-őszi szervezés idején kaptak nagyobb visszhangot a tsz-látogatások. Az ideálisnak tartott tsz képe valamennyi beszámolóban azonos elemekből épült fel: új gazdasági épületek (istálló, fiaztató), növekvő állatállomány (háromszori fejés, egyedi takarmányozás) , a szovjet agrotechnika alkalmazása, a nagyüzemi tábláknak és a gépi művelésnek köszönhető szép termés és magas terméshozam (négyzetes vetés, keresztsoros vetés, pótbeporzás, traktorszántás, kombájnaratás), a csoporttagok magas keresete és kulturális lehetőségei (rádió, kultúrház, kultúrcsoport). A cikkek szinte mindig pozitívnak mutatták be a látogatások hatását: „A nagyalásonyi egyénileg gazdálkodók küldöttsége augusztus 3-án látogatott el a kertai tsz-be, s ott győződtek meg személyesen a társas gazdálkodás fölényéről. Másnap este aztán Bíró Márton egyénileg gazdálkodó beszámolt gazdatársainak a látottakról, majd befejezésül azt is hozzátette: „Ezek