Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

FARKAS GYÖNGYI: Propaganda és agitáció - Kollektivizálás Veszprém megyében (1948-1956)

Az előadásokat minden esetben hallgatói kérdéseknek kellett lezárniuk. Mivel a résztvevők azt tapasztalták, hogy az előadók az őket leginkább érdeklő kérdésekre nem adnak választ (ilyen volt például a hadifoglyok hazatérésének ügye), sőt „nem megfelelő" kérdés esetén akár rendőri számonkérésre is számíthatnak, nemigen tettek fel kérdéseket. Berhidán 1949-ben azokat, akik " ... az előadó elvtársnak kérdéseket adtak fel,... másnap kihallgatta a rendőrség."

17 Az előadások „sikerét" a gondos szervezők sokszor az előre megbeszélt „kérdések" módszerével biztosították: "... a vita elég jó szokott lenni" - hangzott el a megyei pártbizottság 1950 őszi ülésén az egyik parasztküldött előadásairól - „, mert... a gyűlés előtt beszél egy-két emberrel, hogy mit vessenek fel hozzászólásukban és így biztosítja a vita helyes menetét."

18 A szervezési kampány irányítói azt remélték, hogy a beszámolók hatására majd felgyorsul a kollektivizálás menete. Ezt volt hivatva elősegíteni a „küldöttség" egyénileg gazdálkodó tagjainak személyes példamutatása. Belépési szándékuk ünnepélyes formák között való deklarálása a szervezési kampányok fontos része volt. 1951-ben a harmadik „parasztküldöttség" Veszprém megyei résztvevői útban hazafelé már a határról táviratot küldtek a megyei pártbizottságnak, melyben megköszönték a lehetőséget, hogy láthatták a „dicső Szovjetunió élenjáró mezőgazdaságát", és kifejezték szándékukat, hogy a „magyar mezőgazdaság szocialista nagyüzemi alapokra való áttérésének... élmunkásai..." kívánnak lenni.

19 Hazatérésük után pár nappal pedig a „parasztküldöttség" egyénileg gazdálkodó tagjai a Veszprémmegyei Népújságban felhívással fordultak a megye parasztságához, hogy kövessék példájukat és ők is lépjenek be a termelőszövetkezeti csoportba: „Tanulmányutunk során saját szemünkkel láttuk és tapasztaltuk, hogy a kolhozokban a mi mostani jobbra fordult életünknél is sokkal jobb élete van a parasztoknak... Mi, egyénileg gazdálkodó parasztküldöttek aláírásunkkal fogadjuk, hogy tagjai leszünk a falunkban lévő termelőcsoportnak, vagy ha nincs termelőszövetkezeti csoport, alakítását kezdeményezzük. Dolgozó parasztok! Parasztasszonyok! Kövessétek ti is a mi példánkat, lépjetek be a termelőszövetkezeti csoportokba..." 20 A hivatalos jelentések ritkán szóltak az előadásokat végighallgató parasztok tényleges reakcióimX. A sajtó - egyértelműen propagandisztikus célzattal - az előadások és a kollektivizális hatékonysága közötti szoros kapcsolatról írt. Ugyanez a szemlélet jellemezte azonban a partes államapparátus szigorúan bizalmas jelentéseit is. Feltehetően az lehet erre a magyarázat, hogy szerettek volna megfelelni a felettes szervek elvárásainak és ha öncsalással is, de igazolni akarták a parasztküldöttek beszámolóinak agitatív erejét: „Ahol az előadás jól van előkészítve és maga az előadó élőn és meggyőzően beszél..., vannak eredmények... Például Ukkon az előadás után 4 család, vagy Csabrendeken 5 család, vagy Nagytárkányon 2 család lépett be a termelőszövetkezetbe."

21 Az ÁVH hangulatjelentései és a pártközpontnak küldött hivatalos jelentések alapján kétfajta hitelesnek tűnő paraszti magatartást lehet elkülöníteni. Mindkettőre az volt a jellemző, hogy kétkedéssel fogadták a beszámolók tartalmát, amely ellentmondott tapasztalataiknak vagy a másoktól hallott történetekből kikerekedő képnek. A hallgatóság egy része úgy vélte, hogy az előadó akarja félrevezetni őket: "A parasztküldötteket.., az ellenség már kikezdte,,, és nem egy helyen azt híreszteli róluk, hogv

7 le vannak fi-