Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
FARKAS GYÖNGYI: Propaganda és agitáció - Kollektivizálás Veszprém megyében (1948-1956)
zőgazdaságot, 1949 és 1951 között évente egy-egy alkalommal íín. parasztdelegációkal küldtek a Szovjetunióba. A kiutazó csoportokat kimondottan propagandisztikus céllal létesített mintaüzemekbe: kolhozokba, gépállomásokra, kutatóintézetekbe vitték, és természetesen nem a szovjet agrárgazdaság tényleges helyzetét mutatták be nekik. 7 A „tanulmányutak'' látszólag sikeresek voltak: a résztvevők miután ..saját szemükkel" bizonyosodtak meg a szocialista mezőgazdaság eredményeiről, itthon a kollektivizálás lelkes agitátorai, a szovjet tapasztalatok hazai meghonosítói lettek. A „parasztküldöttek" tapasztalatszerző útjának kitervelői a korszak propagandájának jellegzetes módszerével éltek: a biztos hatás elérése érdekében többszörösen manipulálták a tényeket. Valóságosnak tűnő látszat teremtése: ez volt törekvésük célja. Esetünkben nemcsak arról volt szó, hogy a szovjet mezőgazdaságot manipulatív módon mutatták be a látogatóknak, hanem maga a „tanulmányút" is színjáték volt: döntő számban ugyanis csak olyan személyek kerülhettek a kiutazók közé, akik már eleve a kollektivizálás híveinek számítottak és politikai megbízhatóságukhoz nem férhetett kétség. A kiutazók számát és összetételét központi pártutasítások határozták meg. A konkrét személyek kijelölését a megyei pártbizottságok felügyelete mellett a DÉFOSZ megyei szervezetei végezték. 1949-ben a pártközpont a tervezett 80 fős csoportba 8 országos, 8 megyei, illetve járási funkcionáriust, 17 termelőszövetkezeti csoporttagot, 10 gépállomási és 8 állami gazdasági dolgozót - lehetőleg az illető üzemek vezetőit vagy párttitkárait - és csupán 29 egyéni gazdálkodót kívánt beválogatni. 8 Az utóbbiak közül is elsősorban párttitkárokat és DÉFOSZ funkcionáriusokat kellett kijelölni, olyan embereket, .„..akiknél megvan a biztosíték arra, hogy hazajövetelük után maguk is termelőszövetkezeti csoportok tagjai, vezetői lesznek" 9 . 1950-ben és 1951-ben már 200-200 fős csoportokat állítottak össze, amelyekben Veszprém megyét 8, ill. 7 személy képviselte. 10 1951-ben 4 volt közülük egyéni gazdálkodó." A színjáték színfalak mögött kiválogatott szereplőit, a tanulmányút szervezői - már a színjáték részeként - úgy tüntették fel a nyilvánosság előtt, mint a „dolgozó magyar parasztság" küldötteid (erre utaltak a „parasztküldöttek" és a „parasztdelegáció" elnevezések). Ezt az illúziót voltak hivatva megteremteni azok a gyűlések, amelyeken a „küldötteket" az őket delegáló közösség, többnyire egy faluközösség tagjai különböző feladatokkal bízták meg. A ceremónia beszervezett résztvevői: a tsz-elnök, az állami gazdaság dolgozója, a gépállomás traktoristája, egyénileg dolgozó „becsületes" parasztok, továbbá a nők és az ifjúság egy-egy képviselője - vagyis a „szocializmust építő falu" valamennyi rétege - az előre megtervezett koreográfia szerint felsorolták mindazt, amit a kiutazóknak tanulmányozniuk kell a Szovjetunióban. (A tsz-elnök természetesen a kolhozok, a traktorista a gépállomások... stb. helyzetére volt kíváncsi.) A „küldöttek" hazatérésük után a színjáték logikája szerint elsőként az előtt a közösség előtt számoltak be a látottakról, aki delegálta őket. Majd, többnyire a kollektivizálási kampányok részeként, a megye más községeiben is tartottak előadási. Ezek helyét és idejét a járási pártbizottságok határozták meg. Az előadások nem lehettek csupán szubjektív élménybeszámolók, a pártközpontban kidolgozott szempontok szerint, központi kiadványokban terjesztett érvek és statisztikai adatok felhasználásával kellett megismertetniük a hallgatóságot a szovjet mezőgazdaság eredményeivel. Az előadók megbízhatóságát a központból kiküldött pártaktívák ellenőrizték. I95O. szeptember 10-én, vasárnap például Kislőd községben Sas elvtárs, a
