Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
FARKAS GYÖNGYI: Propaganda és agitáció - Kollektivizálás Veszprém megyében (1948-1956)
Propaganda és agitáció* Kollektivizálás Veszprém megyében 1948-1956 FARKAS GYÖNGYI A mezőgazdaság kollektivizálása a negyvenes évek végétől a hatvanas évek elejéig tartó, ún. hosszú ötvenes években a gazdaság- és társadalompolitika egyik központi kérdése volt Magyarországon. A hatalom célja a parasztság kolhozszerű ,,termelőszövetkezetekbe" tömörítésével az volt, hogy a magántulajdonon alapuló kisüzemi rendszer helyett olyan üzem- és tulajdonforma váljon uralkodóvá a mezőgazdaságban, amely az agrártermelés közvetlenebb irányítását teszi lehetővé. A hatalmon lévők számára nem lehetett kétséges, hogy a parasztság birtokos rétegeit az elvonó-korlátozó gazdaságpolitika és egyéb adminisztratív intézkedések fogják a tsz-ekbe kényszerítem, nem pedig a „szocialista" nagyüzem ún. fölényéről vallott nézeteik miatt hagynak fel az egyéni gazdálkodással. Ennek ellenére a propaganda mindvégig a „szövetkezés" önkéntességét hirdette, és a belépés motivációi között a kollektivizálás eszméivel való egyetértést tartotta döntőnek. A gazdálkodók meggyőzése - korabeli kifejezéssel élve „felvilágosítása" - és a „közös gazdálkodás" eszméjének terjesztése pedig látszólag a kollektivizálási kampányok fontos részét alkotta. A tsz-ek népszerűsítése az egész országban egységes ideológiára és eszközrendszerre épült. A tsz-fejlesztési tervekhez hasonlóan a megyei és járási pártbizottságok a pártközpont, a MDP KV Agitációs- és Propaganda Osztálya által megadott szempontok szerint készítették el ún. agitációs tervüket, és készen kapott érv- és lúvatkozási rendszer alapján népszerűsítették a kollektív gazdálkodást. A különböző megyékben terjesztett propagandakiadványok csupán példáikat vették máshonnan, tartalmuk és szerkezetük azonos volt. A kollektivizálás ideológiája A nagyüzemi mezőgazdaság „fölényét" hangoztató propaganda legfőbb érve az volt, hogy a modern technika és tudomány vívmányait (mint például a termelési folyamatok gépesítését) kisüzemi méretekben nem lehet kellőképpen kihasználni, kgépesített nagyüzem többet és olcsóbban termel, mint a döntően kézi munkái alapuló kisparcellás gazdaság - hangzott az érvelés -, és nemcsak dolgozóinak biztosít jobb megélhetést, magasabb jövedelmet és több szabadidőt, hanem a rohamosan fejlődő (már „szocialista") ipar nyersanyagszükségletét és a lakosság növekvő fogyasztási igényeit is biztosítani tudja. 1 ! A tanulmány a szerző „Kollektivizálás Veszprém megyében 1948-1962" című doktori disszertációjának része.
