Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
SZABÓ LÁSZLÓ PÉTER: Kísérletek a szikes talajok megjavítására és a rajtuk való gazdálkodásra Magyarországon 1933-ig
Kísérletek a szikes talajok megjavítására és a rajtuk való gazdálkodásra Magyarországon 1933-ig SZABÓ LÁSZLÓ PÉTER I. Hazánk termőföldjének jelentékeny hányadát ma is szikes talajok alkotják (1. kép). A Kárpát-medence talajtani és meteorológiai viszonyaiból adódóan számos területen, a különböző környezeti tényezők kölcsönhatásából fakadóan, természetes folyamat volt a talajok szikesedése. Országos jelentőségű üggyé viszont csak a múlt században lezajlott folyószabályozások és lecsapolások után vált. Az ilyen módon felszabadult hatalmas területek mezőgazdasági termelésre többé-kevésbé alkalmas termőtalaját különösen sújtotta a szikesedés veszélye. 1 A korábban is ismert sóstavak és sóstalajok gazdasági jelentőségét az itt gyűjtött szóda és salétrom jelentette. Tavasztól őszig a talaj felszínén kiváló port összesöpörték, majd így, földesen árulták a piacokon a falusi gazdasszonyoknak és szappanosoknak. A XIX. század közepén Debrecen és Pocsaj körzetében évi 12000 mázsát csak a debreceni szappanosok használtak föl. 2 A szikes talajok termővé tételében TESSEDIK Sámuel végzett úttörő jelentőségű munkát. Számos tevékenysége mellett - a gazdasági iskola létrehozásán kívül - szikjavítási kísérletei tették leginkább ismertté nevét. A Szarvasra költözött evangélikus lelkész így írt a kezdetekről: „Amikor 1767-ben erre a vidékre jöttem, és a nagy kiterjedésű székeseket kopáran és növények nélkül (vad Szék), vagy székfűvel, tövises iglicével, farkaskutyatejjel, katonafűvel, s más hasonló, többnyire a gazdák számára haszontalan növényekkel borítva láttam (fekete Szék, de a felszínen fehéres Szék), aziránt érdeklődtem, hogy miért nem művelik és hasznosítják jobban ezeket a talajokat, azt az általános választ kaptam, hogy azok semmiféle művelésre nem alkalmasak, s az emberek minden igyekezete ellenére művelésük nem éri meg a munkát és ráfordítást." 3 Parókiájának kertjében ez utóbbi szikféleségen kezdte meg nagy lelkesedéssel kísérleteit. A rendelkezésére bocsátott 45 holdon (26 ha) alkalmazott módszerekről pontokba szedve számolt be. Korábbi munkájában még 14 4 , később már csak 9 5 eljárást említ. Ezen pontok között szerepelt a szikes talajon sikeresen művelhető növények (lucerna, stájer és angol per je, réti ecsetpázsit, takarmányrépa, bagolyborsó) termesztése. A felszántott talajt más talajféleségekkel, gyeptalajjal, homokkal, homokos márgával keverte össze. A kertet körbeárkolta, hogy levezesse a felesleges vizet és élő sövénnyel is körbevette. A talajfelszínt falombbal és érett trágyával fedte le. TESSEDIK - korát évtizedekkel megelőzve - elsőként írt a szikes talajokról, azok sós voltáról, és jól jellemezte a művelés szempontjából kétféle sziktalajt. Az elméleti alapok hiányában - „mivel nálunk még ismeretlen a gazdasági vegytan" 6 , írta TESSEDIK - pusztán a gyakorlatra alapozva, máig érvényes és használható talajjavítási módszereket dolgozott ki. TREITZ
