Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
ENZSÖL IMRE: A Mosonmegyei Gazdasági Egylet a dualizmus idején
si irányzatának. Az egylet megszervezte a mosoni lóversenyek sorát, parasztló kategóriával kiegészítve. 1910-ben az egylet felterjesztésének eredményeként a komáromi méntelep-parancsnokság ménlóállomást állított fel Mosonszolnokon. 88 Jó tenyészkancák továbbtenyésztésre való átengedéséért az egyesület a földművelésügyiés a hadügyminiszterhez folyamodott azzal a kéréssel, hogy azokat ne osztrák kereskedőknek adják el, hanem osszák ki a gazdák között. A kérelmet kedvezően bírálták el - eredményeképpen 1911-ben a Földművelési Minisztérium a kisbéri, bábolnai, mezőhegyesi, fogarasi állami ménesből kiselejtezett kancákat azok között a gazdák között árverezte el, akik a vármegyei gazdasági egylet által kiállított igazolvánnyal tenyésztő voltukat igazolták. 89 Ugyanebben az évben - hadi megfontolásból - a minisztérium 10000 korona értékű államsegélyt utalt ki a megyei lótenyésztés támogatására, hogy a rászoruló községeket támogassa Nonius-mének beszerzésében. 90 1912-ben 3 rajkai járásbeli, 2 nezsideri járásbeli és 2 magyaróvári járásbeli község részesült a segélyből. A segély kiosztása jó alkalom volt az egyesületnek újabb tagok szerzésére is. Az államsegély igénybevétele ugyanis a következő kötelezettségekkel járt: A törzskönyvezett állatokkal bíró gazdáknak lótenyésztési szövetkezetté kellett alakulni és, valamint az egyletbe évdíjas tagokul belépni. Az egylet 1913-ban megalapította Mosón megye lótenyésztési törzskönyvét. A törzskönyvezés községenként folyt. Az egylet a törzskönyvezést is rögtön felhasználta taggyűjtésre. A törzskönyvbe való bejegyzés feltétele ugyanis többek között az volt, hogy "a törzskönyvezett ló tulajdonosa az egyletnek évdíjas tagjává válik (két korona) - ha addig még nem volna tagja". 91 Az egyesület tevékenységének is köszönhetően a megye lótenyésztése kimozdult a holtpontról - a mélypontnak tekinthető 1906-hoz képest 1914-re több mint 2000 db-bal nőtt az állomány létszáma. c) Sertéstenyésztés Az egylet a már említett tenyészállat-alapból nemcsak tenyészbikákkal igyekezett ellátni a gazdákat, hanem tenyészkanokat is juttatott az igénylő községeknek kedvezményes áron. 1889ben 4 község kapott mangalica tenyészkant az alapból - Feketeerdő, Kiliti és Lipót egy-egy darabot, Halászi pedig kettőt. 92 Noha az uradalmaktól jó tenyészanyagot lehetett vásárolni, az egylet mégis fenntartotta ezt a tevékenységét. Az 1895-ös sertésvész azonban érzékeny veszteséget okozott Mosón vármegyében is, elhullott az egylet tulajdonában levő kanok nagy része. 93 A zsírhasznosítású mangalica tenyészkanok ingyen használatra való kiadásával az egyesület csak 1900-ban hagyott fel végleg. Ekkortól ugyanis a Földművelésügyi Minisztérium olcsón adott el ilyeneket a községeknek az állattenyésztési felügyelők útján. 94 Az egyesület titkára szorgalmazta a hússertés és a belterjes tartás időszerűségét, tekintettel a bécsi piacra. 95 A fajtaváltást elősegítendő, az egyesület csak az 1910-es évben 300 db angol tenyészkocát osztott ki kedvezményes áron. 96
