Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
ENZSÖL IMRE: A Mosonmegyei Gazdasági Egylet a dualizmus idején
Az egyesület hatóköre Az 1862-1873-ig terjedő időszakról nem maradt fenn sem taglétszám-kimutatás, sem részletes tagjegyzék. Az első részletes taglajstrom az újjáalakult egyesület működésének első évéről szóló jelentésben található - ez tehát az 1880-as állapotot rögzítette. Az egyesületnek ekkor még rendes és évdíjas tagjai egyaránt magánszemélyek - testület és község még nem tag, bár az alapszabályok erre kezdettől lehetőséget adtak. A lajstromban feltüntették a tagok lakhelyét is. Ha megvizsgáljuk a tagságot lakóhely szempontjából, akkor kiderül, hogy erősen központkörüli az elhelyezkedés. A 147 tagból 56 fő, azaz a tagok 38 %-a magyaróvári, további 8% (12 fő) a szomszéd vár, Mosón lakója. Ha ehhez még hozzáadjuk azt a 45 főt, akik a magyaróvári járás 11 községében élnek, akkor egyértelművé válik az egyleti székhely és közvetlen környékének túlsúlya. (Az egylet tagjainak 77%-a a magyaróvári járásban élt, miközben a megye összlakosságának csak 40%-a lakott ebben a járásban.) 20 fő - vagyis a tagság 14 %-a származik a nezsideri járás 9 községéből, a rajkai járásból pedig 13 fő tagja az egyesületnek - ez a tagok 9%-át teszi ki. Ez az arány 1914-re sem változott számottevően, bár a taglétszám az 1880-asnak több mint kilencszerese: 1380 fő, de főleg évdíjas tagok. 21 Ekkorra már a megye községeinek túlnyomó része testületileg is tagja az egyesületnek így a magyaróvári járás 25 községéből 23, a nezsideri járás 21 községéből 9, a rajkai járás 14 községéből pedig 6 rendes tag. Többségük az 1890-es évek óta folyamatosan tagja az egyesületnek. Az egyesület a megye közigazgatási határait túllépve 1909-ben felvette tagjai sorába a Győr megyei Kunsziget községet, amely 1912-ig volt rendes tagja. 22 1910-ben pedig a Pozsony megyéhez tartozó Cikola-, Sérfenyő- és Vajkasziget lakói kaptak lehetőséget az egyesületbe való belépésre évdíjas tagként. 23 A fentiekből kitűnik, hogy az egyesület már nem annyira a közigazgatlsi határok megtartására törekedett, inkább a földrajzi egységet tartotta szem előtt. 1914-re 86 fő lépett be az egyesületbe a Szigetköz Pozsony megyei részéről. Ez a szám önmagában nem jelentős, ha azonban összevetjük a nezsideri járásból az egyesületbe tartozók számával, ami 98, akkor már nem tűnik alaptalannak az a vád, amelyet Erényi Károly a Magyaróvári Szarvasmarhatenyésztő Egylet elnöke vet az egyesület szemére a Mosonvármegye című lap 1911/18. számában. „...a Gazdasági Egyesület eddig megyénk nagyobb német ajkú községeiben szinte ismeretlen. Tagjai nincsenek erre (az említett 98 tag 80%-a 3 községből tevődik össze: Gálos, Boldogasszony és Mosonújfalu - a maradék 20%-ot pedig 11 olyan község teszi ki, ahol vagy csak maga a község tagja az egyletnek, vagy ezenkívül 1 legfeljebb 2 magánszemély), s az évkönyvben a megye 57 községe közül csak 26-ot találok, ahol az egyesületnek többé-kevésbé gyökere van, ezek is legnagyobb részt Duna menti községek, úgy, hogy az egyesület elhagyva megyei jellegét mostani állapotában bátran felvehetne a „szigetközi" elnevezést. Bár végelemzésben ezt is érdemül lehetne betudni, mert felismerte a Szigetköz gazdasági elhagyatottságát s mindenek előtt ennek sietett segítségére - de ma már a többi községnek is segíteni kell."
