Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a kezdetektől az első világháborúig

145. A baromfibetegségek megelőzésének szabályait ismerteti ZSUPÁN K. dr. m. kir. állatorvos 1892. BT. 171-173-p. UŐ kiigazította PARTHAY G. A baromfibetegségek c. könyve belgyógyászati és sebészeti fejezetében előforduló tévedéseket. 1892. BT. 353-354. p., BETEGH L. 1912. 146. JABLONOWSKIJ. 1898. 25-32. p. 147. TAKÁCS I. 1975. 129. p. 148. KARASSZON D. 1980. 299-p. Az 1770. szeptember 1-én kelt királyi dekrétum végrehajtására a budai helytartótanács 1770. október 4-én kiadott 4689. sz. határozata az első magyar általános (humán- és állat-) egészségügyi jogszabály [GeneraleNormativum in Re Sanitatis). 149- A megyei főorvos , a physicus Ordinarius állt a megye egészségügyi szolgálatának élén, helyettese a physicus secundarius volt. Járási beosztottként működtek a főleg sebészmester (chirurgus examinalus) képzettségű járványbiztosok. Ebben az időben még az orvosi, vagy a seborvosi és szülészi (medicus chirurgus el obslelricus) diploma birtokában is kevesen végezték el az állatorvosi stúdiumot (ars veterinariae), így állatorvosi gyakorlatot főleg a gyógykovácsok folytattak. A sebészt latinul chirurgus-nak írják (chirurgus. GYÖKÖS A. 1986. 99. p.), azonban találkozni lehet a chyrurgus írásmóddal is (KOVÁTS J. 1996. 175. p.), amely korabeli tévedés lehet, mert a cheiryrgos az ógörög nyelvben kézművest és sebészt (GYÖRKÖSSY A.-KAPITÁNFFY I.- TEGYEY I. szerk. 1990. 1202. p.), az újgörögben sebészt jelent (MOHAYA. 1988. 690. p.), tehát azüpszilon nem az első szótagba való. 150. MANNTNGER R.-MÓCSYJ. 1959- I-k. 345. p, HERMANN O, 1881. 26-27. p. 151. RÁTZ I. 1891. 8. p. 152. KARASSZON D. 1987. 299-305. p. 153. TAKÁCS I. 1989. 248. p. 154. TAKÁCSI. 1975. 289. p. 155. TAKÁCS I. 1989. 130. p. 156. KARASSZON D. 1980. 32-33- p. A lovak és az öszvérek orvosa mulomedicus volt (mulus=öszvér, lat.). Velerinariusnak kezdetben, SERVIUS TULLIUS idejében (Kr.e.) a rómaiak a sertés (sus), 2l juh (ovis) és a bika (taurus) ápolóját nevezték, amikor a suovetaurilia ünnepségeken 5 évenként ezeket az állatokat áldozták fel az istenek kiengesztelésére. Később a veterinarius szélesebb értelmet kapott, mert a római katonai táborokban, a bejárattól jobbra külön patkolda és külön relerinarium volt, amely állatkórháznak fordítható. A gyengélkedő katonák számára valetudinarium létesült, amely kórházat jelent. (GYÖKÖS A. 1986. 584. p.). 157. KARASSZON D.1978. 363-366.p. 158. HOLLÓ F. 1978. 789-796. p. 159- MAREK J. 1903- 1. p. 160. TORMAY B. 1898. 269-, 273, 278-279- p- 1880-ban Tormayt a Földművelés-, Ipar-és Kereskedelmi Minisztérium megbízta az állattenyésztési osztály létrehozásával és 1884-től annak vezetésével, sőt még a hazai szakoktatást is felügyelnie kellett. 1886-ban valamennyi szakoktatási intézmény főigazgatójává nevezték ki. 1892-ben miniszteri tanácsosi kinevezést kapott, 1896-ban Darányi Ignác földművelésügyi miniszter megbízta az állattenyésztési és tejgazdasági felügyelőségek megszervezésével. 1901-től álamtitkárrá léptették elő. FÜR L-PINTÉRJ. 1989- 2.k. 447-451. p. 161. TAKÁCSI. 1989- 131. P-