Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a kezdetektől az első világháborúig

84. VÁRNAGY L. 1975. 5-7. p. 85. Megjegyzendő, hogy az állatjárványok elfojtása is akkoriban a megyei főorvosok feladata volt. Az intézetben még a gyógykovácsok kezdetben 6 hónapos, majd 1 éves - állatorvosi tárgyakat is oktató - lógyógyászati tanfolyamot (cursus hippiatricus) végezhettek el, s az állatorvoslás gyakorlatában főleg ők tevékenykedtek. KARASSZON D. 1971. 222-224. p. 86 MAGY\RY-KOSSÁ GY. 1931. 2. p. A pesti egyetemen az állatorvostan hallgatását mind az orvostanhallgatók, mind a sebésznövendékek számára kötelezővé tették. A 18.963- sz. 1789- máj. 19--én kiadott helytartótanácsi rendelet kimondja, hogy a physicatusok (megyei főorvosi állások) vagy más orvos- sebészi állások betöltésekor előnyben kell részesíteni azokat, akiknek az állatorvostan tanárától kiállított bizonyítványuk is van. 87. COMPENDIUM ARTIS VETERINARIAE, teljes címe: Tolnay Alexander: Art is veterinariae compendium pathologicum de cognoscendis et curandis animalium epidemko-contagiosis et praecipuis sporadicis morbis. Pestini, Posnii et íipsiae 1799. Joan. Mich. Landerer de Fürskut. (Az állatorvostudomány kórtani vezérfonallá az állatok járványos-fertőző s nem utolsósorban szórványos betegségeinek felismeréséről és gyógyításáról). In BAKONYI F.-NÉ-GÁBOR I. 1987. 96. p. 88. TOLNAY SÁNDOR (1747-1818) orvos, aki Bécsben ösztöndíjasként az állatorvosi diplomát is megszerezte, JOHANN AMADEUS WOLSTEIN, a bécsi állatorvosi tanintézet hímeves tanárának ajánlására, 1876-ban megbízást kapott a pesti egyetem orvosi karán „a baromorvoslás ismeretének" tanítására. Utódja volt BRUNKALA ROMAN (1782-1821), aki már 1797-ben oktatott a keszthelyi Georgikon-ban az állatorvosképzésben a Festetich-birtokok céljára. FÜR L-PINTÉRJ. 1989. MAÉ. 435-440.p. 89. FÜR L-PINTÉRJ. 1989- MAÉ. 669-673- p. 90. FÜR L-PINTÉRJ. 1989. 269-272. p. 91. FÜR L-PINTÉRJ. 1989- 447-451. p. 92. FÜR L-PINTÉRJ. 1989- 841-846. p. 93. SZALAY J. 1898. 90. p. Egy 1898. évi becslést említ, amely szerint az évenkénti baromfijárványok az állomáiyok 30-35 %-át elpusztították. 94. MARTHA ZS. 1987. 246. p. 95. VÉGHJ. 1911. 3280-3281. p. 96. MEZRICZKY SZALAY A. 1898. 392-393. p. 97. TORMAY B. I860. 145., 152-154., 217., 221., 258., 267-268., 272., 290., 304., 357. p. TORMVY B. 1902. 69-75., 77., 90., 96. P. TORMAY 1878-ban lett az állatgyógyintézet igazgatója, utóda VARGA FERENC (1888-1897), akit HUTYRA FERENC (1899-931) követett. 98. ZLAMÁL V. 1861., ZLAMÁL V. 1877. 360., 538., 546., 587., 597. p. 99. AZARY 1884. 90. p. Az 1881-ben professzorként nyugalomba vonult ZLAMÁL utódjaként AZARY az állatorvosi belgyógyászat és járványtan professzora, valamint az álatorvosi rendészet és a hússzemle előadója lett (1881-1888). Hááa után tárgyait Hutyra vette át. 110. AZARY Á. 1884. 1-4. p. 101. RÖMER K. 1892. 100-127. p. 102. ZÜRN. F. A. 1882. A lipcsei egyetem álatorvos-professzora, átfogó művét 2 fő részre osztotta. A fertőző betegségek részében a belső és külső élősködők, a baktériumok, majd a gombák okozta