Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a kezdetektől az első világháborúig
vasmarha, 2.081 ló, 8.204 juh és 4.129 sertés, összesen 19.889 hasznos háziállat 172 , vagyis több mint 8.000 számosállat jutott, baromfival csak kevéssé tudtak foglalkozni. A fertőző' állatbetegségek, s különösen a baromfibetegségek elleni védekezést az is hátráltatta, hogy kezdetben a megyei és városi törvényhatóságok (önkormányzati hatóságok) nem támogatták megfelelően a minisztériumnak alárendelt állami, m. kir. állatorvosokat. Ezért a megfelelő együttműködést egyebek között az állatorvosi közszolgálat államosításáról szóló, 1900. éviXVII, tc, és a végrehajtására kiadott, 95.000/1900. FM. sz. rendeletid szabályozták. Az önkormányzati hatóságoknál szolgálatot teljesítő, ún. közszolgálati állatorvosokat az 1900. évi XVII. tc. alapján állami alkalmazásba vették, s őket tették felelőssé a hatósági intézkedés áapját adó szakvéleményért, míg a tett intézkedésért a közigazgatási hatóság felelt. Az álami álatorvosok számára előírták az ún. állatorvosi tisztivizsgát. A városokat, az önálló és a körökbe tömörült községeket - helyhatósági (főként megelőzési) feladatok ellátására hivatott városi, ill. községi vagy körállatorvosok ákámazásáról szóló vármegyei szabályrendelet kiadására kötelezték. A tc. 535 álami állatorvosi álláshely létesítését rendelte el. A FM állategészségügyi ügyosztálya áá osztották be a központi állategészségügyi felügyelőt, 10 kerületi felügyelővel, akik összefogták a kerületükbe sorolt vármegyék vezető, ún. törvényhatósági m. kir. állatorvosait, akik viszont a járási és városi m. kir. állatorvosokon keresztül irányították a helyhatósági állatorvosokat. 1 3 Példamutató volt Makó törvényhatósági jogú város rendőrkapitányának - mint elsőfokú közigazgatási és egyben állategészségügyi hatóságnak - az 1906. évi 3455- sz. rendelkezése, amely a 30.200/1903 FM. sz. rendelet szigorú megtartásának ellenőrzésén kívül álatorvosi felügyelet áá helyezte a baromfi-hetipacot. 1 4 A miniszter útmutatást is mellékelt, hogy a városi és vármegyei törvényhatóságok a legkiterjedtebb módon közöljék a körrendeletet az érdekelt lakossággá. Felhívta a hatóságok figyelmét a fertőző betegségeknek házáó baromfikereskedők útján váó terjedésére, akik a még egészségesnek látszó, de már fertőzött baromfiakat összevásárolják, és ezzel elhurcolják a betegséget. A baromfikolera elleni szérum forgalomba hozataláról a miniszter a 12.692/1913- FM sz. körrendeletében értesítette a törvényhatóságokat tudomásulvétel és a községek számára továbbközlés végett. 1 ' 5 A szérumot csak állatorvos adhatta be, s ennek indokáról szakközlemények is megjelentek 176 . Az első világháború alatt katona szolgáatra bevonult álatorvosok működési területén viszont az FM engedélyezte oltóanyagok kiszolgáltatását oki. mezőgazdák számára is, s 1917-ben engedélyezte a húsvizsgálat elvégzését az erre szakképesítéssel rendelkező községi elöljáróknak. A baromfinak vágás előtti, élő állapotban váó vizsgálatát - más állatfajokká ellentétben - nem írták elő, mert nagy tételben váó levágás után a húsvizsgálat amúgy is kötelező volt. 177 Összefogláva megállapítható, hogy az első világháborúig kialakultak a legnagyobb gazdasági kárt okozó, fertőző baromfi-betegségek leküzdésének elméleti áapjá és igazgatási feltételei. A gyors és nagy hatású eljárások megszületéséig még további évtizedeket keUett várni.
