Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a kezdetektől az első világháborúig
térséges fertőzése. A betegség viszonyát más állatfajok és az ember favusos megbetegedéseihez elsősorban francia szerzők tisztázták. 128 Ugyanebből az időszakból több leírás olvasható az ember psittacosis, (papagájkór) nevű megbetegedéséről, amelyet a tengerentúlról Európába importált papagájok egyidejű megbetegedésével és elhullásával hoztak összefüggésbe. Meyer javaslatára 1942-ben fogadták el a tágabb ornithosis (madárbetegség) megjelölést. 129 A baromfi spirochaetosis-át először Saccharoff (1890) transzkaukázusi libajárvánnyal kapcsolatban tanulmányozta, és leírta a betegség okozóját is. Magyarországon 1912-ben Rátz állapította meg nemcsak tyúkok, hanem vízibaromfiak között is. 130 A pulyka őshazájában, Észak-Amerikában, a múlt század utolsó évtizedében vált ismertté a pulyka fertőző vakbél- és májgyulladása, amelyet az amerikai farmer ..blackhead"'-nek (feketefej ííségnek) nevezett el. Az első közlés (Cushman, 1893) után Smith Th. (1895) állapította meg, hogy önálló fertőző betegségről van szó, melyet az általa felfedezett .Amoeba" meleagridis-nek nevezett véglény okoz. Későbbi szerzők leírásaiból a betegség elterjedését lehetett jól nyomon követni. 131 A tyúkfaj coccidiosisisát okozó fajok közül már 1881-ben leírták az Eimera tenella-t (Raillet és Lucet), és azt, hogy a kórokozók fejlődési alakjai (oocysták) igen ellenállóak a különböző fertőtlenítési eljárásokkal szemben. Hazánkban is előfordult, és fiatal libák között olykor nagy elhullást okozott a vesecoccidiosis. amelyet először Franciaországban írtak le (Railliet és Lucet, 1890). 132 A fonálférgek közül Észak-Amerikában a légcsőférgességet (Syngamosist) pulykák és tyúkok között Wiesenthal (1799) észlelte elsőként. Valószínűleg pulykákkal hurcolták be Angliába (Montagu, 1806-1808) a légcsőben élő vérszívó fonálférget (Syngamus trachea), amely olykor jelentős elhullást okozott. 133 A fiatal állatokban nagy számban megtelepedett hajszálférgek (Capillariák 1 ^) . valamint a házibaromfi-félékben az orsóférgesség is esetenként jelentős kárt okozott 135 . A régóta ismert (Robin és Lanquetin, 1859) atkabetegség, a lábrühösség (meszes láb, „scaly leg") Európában és más világrészeken is előfordult. 136 1902-ben megjelent Marek önálló diagnosztikai műve 13/ , amelyben baromfibetegségek tüneteivel is foglalkozik. Rátz István (1860-1917) - széles körű kórbonctani és parazitológiai munkássága mellett - a fertőző baromfi-betegségek elleni védekezés rendészeti kérdéseivel is foglakozott. Az utóbbi körében elsőként írta le idősebb gáambok véglény okozta elháásos májgyulladását, hazai tyúk izomzatából az átáa Sarcocystis horváthi-mk elnevezett véglényt, foglakozott a tyúk vékonybelében élő gáandféreg, a Davainea tetragona, valamint a kacsa mirigyes gyomrában élő fonálférgek átal okozott kórképpel. A VIII. .Állatorvosi Világkongresszus megbízásából 1897-ben megszületett az első és a má napig is egyedük, magyar nyelvű, baromfi-anatómai munka, Szakáll Gy. Házi szárnyasok bonctana c. könyve, amely a baromfi-orvostani ismeretek morfológia áapját vetette meg. 139 Itt kell megemlíteni, hogy Grubiczy munkásságát hivatali utódja, Hreblay Emil fejlesztette tovább. I9OO-I907 között kiadott pulyka- és tyúktenyésztési könyveiben színvonáas baromfi-gyógyászati ismeretek tááhatók 140 , amelyeket a fertőző betegségek elleni védekezés á-
