Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a kezdetektől az első világháborúig
A baromfitenyésztés kialakulása Az állatjárványtani ismeretek gyakorlati megvalósulását a XIX. század közepén a képzett állatorvosok csekély száma, s a járványelfojtó intézkedések rendszertelensége mellett akadályozta a baromfitenyésztés elmaradottsága is. /557-ben vetődött föl, hogy a hazai baromfitenyésztés fellendítésére intézetet szükséges létrehozni. 15 A hazai baromfitenyésztés elmaradottságát jellemezte az is, hogy a szakismeretek terjesztésében és a baromfitenyésztés fejlesztésében oly fontos szerepet betöltő baromfikiáüítások közül a Pesten /557-ben tartott első „általános gazdasági kiállításon" a magyar tyúkot nem is díjazták. 16 A kiegyezést követően viszont, a múlt század végétől felgyorsuló, hazai tőkés termelési viszonyok között, a baromfitenyésztés lassú fejlődését számos állami kezdeményezés segítette. A népi tenyésztők többsége - mivel nem volt kellő szakismerete - nem törődött eléggé a tenyészanyag javításával, s a megszívlelendő tenyésztési tanácsokat közlő néhány szaklap is csak kevés kézbe jutott el. Akkoribban nem kevesen kinevették azt az embert, aki a baromfitenyésztést az állattenyésztés egyik ágának merte mondani. 1 " Az 1850-es évektől kezdve viszont a helyzet megváltozott. Parthay 18 szerint 1883-ban a baromfikivitel értéke már 8 millió forintra nőtt, s 1884-ben a kisbirtokokon több tyúkot, pulykát, ludat, kacsát és galambot tartottak, mint a közép- és nagybirtokokon. A milleniumi Országos Mezőgazdasági Kiállításon már Kovásznay^ szerint a baromfifajok (tyúk, gyöngytyúk, pulyka, kacsa, lúd, galamb), valamint a fácán és egyéb madarak széles fajtaválasztékát mutatták be. Itt szerepelt először a nemesített magyar kendermagos tyúk is. Megnyitó beszédében Darányi Ignác földművelésügyi miniszter bejelentette, hogy a tárca következő évi költségvetésében a baromfitenyésztés fejlesztésére (elsősorban a gödöllői szakiskola létesítésére) az addigi összeg háromszorosát szerepelteti. 20 A hazai szakirodalomban már 1887-ben olvasható volt, hogy „a mezőgazdasági mellékfoglalkozások között talán egy sincs fontosabb a baromfitenyésztésnél". 21 A népi baromfitenyésztés fejlesztésére 1891-ben a Földművelésügyi Minisztériumban Grubiczy Géza személyében külön előadója lett a baromfitenyésztési ügykörnek. Munkássága következtében az 1890es években 2 gazdasági tanintézet és 3 földműves iskola létesült ún. baromfi-pepinériákkal (tenyésztelepekkel). Ezek voltak hivatva arra, hogy a túlnyomórészt fajtajelleg nélküli parlagi baromfiállomány hús-, tojás- és tolltermelését külföldi fajtákkal való keresztezések útján javítsák, majd erre a célra a köztenyésztést olcsó törzsbaromfival lássák el. 22 Az /597-ben Gödöllőn létesült baromfitenyésztő-telep és munkásképző iskola élén Hreblay Emil, Kövy József és Lendvai Béla váltotta egymást. Az első évben a 4 oktatóra mindössze 7 tanuló jutott. A gazdasági akadémiákon a baromfitenyésztést az állattenyésztéstan kebelében vagy külön tárgyként oktatták, mint Óváron Mezey Gyula (1861-1922), aki egyéb ismeretanyagot is előadott. 23 Tormay lí{ 1902-ben egy községben a népi tenyészetek számára alkalmas tyúkfajták, pl. a kopasznyakú egyöntetű elterjesztését javasolta, amelyből a szövetkezetek vagy a nagykereskedők egyszerre nagy mennyiséget képesek értékesíteni. Az állatorvos szerepe egyrészt támogatni az állam baromfi-tenyésztésért felelős képviselőjét és a kerületi állattenyésztési felügyelőséget,
