Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

TAKÁTS RÓZSA: Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez. II

liidjai jószágára húzódva, ott kisdedóvót alapított, s gazdasága fejlesztésén dolgozott. A reformkorban, az ő aktív közreműködésével létrejött Tolnai Selyemegylet sem folytathatta tevékenységét 1852-től. 55. FENT I. m. 76.p. 56. MAGYARORSZÁG a bécsi, 1873.: H.rész. Résztvevők V. csop. 84. tétel. 57. GELLÉRI M. 1885: 152.p. 58. LUKÁCSY S. 1857: 5.p. 59- SELYEMTENYÉSZTÉSI utasítás 1903: 5.p. 60. LUKÁCSYS. 1857: 5p. 61. őstermelők Lapja 1993. 6.sz. PAPP Z. 199.3: 28.p. 62. SZÉCHENYI L: Selyemriil, 1840: 10.

p.: BOLLE J.: Rövid útmutatás a selyemhernyó okszerű tenyésztésére, Bp. 1882, 6-8.p. 63. Dr. SZALAY László személyes közlése szerint „Szigetvár közelében, Mozsgó határában egyik évben tarrágást okozott ez a faj. Az FRTI fénycsapda-hálózata azóta is rendszeresen jelzi meghonosodását". 64. ROSA L. 1868: 107. p. - FRANCÉ, Raoul H. 1943: 129- p. - Ezeken kívül Franciaországban a későbbiekben kísérleteztek a Naphila clavipes L. vadpók selymével is. Az 1900. évi párizsi világkiállításon egy ilyenből készült 17 x 50 cm-es szövetet is kiállítottak. (SEBESTYÉN I. m. 310. p. - ORCZY A. 1863: = Gazdasági Lapok 1863. 516-519- p., 535-536. p.) 65. Gazdasági Lapok 1852. 499-p- - A Bombyx mori L. fajon belül a tenyésztő helyek klimatikus és takarmányviszonyainak megfelelően különböző fajták keletkeztek, melyek fejlődési időtartamukban, gubójuk színében, alakjában, évente történő nemzedékváltásuk számában tértek el. E fajtákat többnyire a tenyésztőhely nevével jelölik. Bolle J. 1893-ban Japánban tett tanulmányútján kb. 20-féle tenyésztett fajtát rögzített. Fehér eperfafajtát pedig egy kísérleti telepen 430-félét. (BOLLE János: A selyemtenyésztés Japánban, Bp., 1899- 48-49-p.) 66. Gazdasági Lapok 1857 II. fele 683. p. 67. LUKÁCSY S. 1857: 48,p. 68. LUKÁCSY S. 1857: 29.p. 69. ENTZ FERENC, dr (1805-1877) orvos, akadémikus. A kertészet tudományos és gyakorlati művelésével, különösképpen az alma- és szőlőtermesztés kérdéseivel foglalkozott. Ő létesítette Pesten az első kertészeti iskolát, a mai Kertészeti Egyetem ősét. (Életrajza: - In: Magyar Agrártörténeti Életrajzok A-H, 479-484. p.) 70. Ötvenes ("Br. Zselénsky gróf birtoka Ó-Arad közelében", ma Románia) 71. Gazdasági Lapok 1958.1. félév 144. p. 72. Gazdasági Lapok 1863. máj. 3- 275. p. 73. OMGE (1883) Emlékkönyve VII. füz. 154.p. 74. GÖNCZY Pál I860. Újabb, átdolgozott műve 3 évvel később "Rövid utasítás a selyemtenyésztésre a köznép számára" címmel jelent meg. 75. FENT I. I93O: 65.,66.p. Az alföld-fásítási kísérletek körüli kérdésekre lásd: OROSZI Sándor: Nagykunsági erdőtelepítések - In: Agrártörténeti Szle. 1991/1-4. sz. 46-47. p. 76. Feltételezhetően csemetékkel együtt értendő a megadott mennyiség. Kormány-megbízással Soós szervezte meg Kassa környékén a selyemtenyésztést. 1854-ben kezdte meg Nádasd (Abaúj m.) helységben e tevékenységet, s a bécsi kereskedelmi kamara és a milánói gyárosok által kitűnőnek mi-