Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

MÁRTHA ZSUZSANNA: A gyöngytyúk eredete és adatok 1945 előtti hazai tartásáról

A GYÖNGYTYÚK EREDETE ÉS ADATOK 1945 ELŐTTI HAZAI TARTÁSÁRÓL Martha Zsuzsanna A vad gyöngytyúk Afrikában, Madagaszkáron és Dél-Amerikában él. Számos alfaja is­mert, ezek nagyságban, formában, színben különböznek egymástól. 1 Van keselyűfejü gyöngytyúk is, amely Afrika bozótos sztyeppéin és félsivatagjain őshonos, olykor nagy csapatokban kóborol, napokig bírja a szomjazást. A gyöngytyúkot a Földközi-tenger mellékén élt valamelyik földművelő nép Kr. e. 1000 körül háziasíthatta. Domesztikáltsága a többi tyúkénál ma is alacsonyabb fokú. 2 Görögországban, ahová SZOPHOKLÉSZ szerint Észak-Afrikából került, ARISZTOTE­LÉSZ idejében, akitől elnevezése (Meleagris) származik, háziszárnyasként már ismer­ték. Minthogy drága volt, Izisz istennőnek csak a gazdagok áldozhatták, a szegények helyette ludat áldoztak. 4 A Római Birodalomba a Karthago körül dult pun háborúk idején hozták, de Görögországból is átkerülhetett oda. Ábrázolása római fürdők mo­zaikjain és egy pompeji freskón szerepel. MARCUS TERENTIUS VARRÓ szerint a gyöngytyúk főként az Ínyencek asztalára került, 5 a rómaiak nagy lakomáinak leírásá­ban a gyöngytyúkról is olvashatunk, PETRONIUS írja: „csiklandozza az ínyt az Afri­kából szerzett gyöngytyúk, a Colchis-adta fácán, mert nem köznapiak". 6 A római birodalom hanyatlásával a gyöngytyúk eltűnt Európából. 1500 körül por­tugálok hozták vissza. Rövid idővel azután, hogy KOLUMBUSZ Kristóf újra felfedez­te Amerikát, portugál hajósok Guineából vitték az Újvilágba, angol neve guinea-fowl. Háziasítása tehát térben és időben egymástól távol történhetett. A háziasított gyöngy­tyúk nagyobb, súlyosabb, mint a vadon élő őse. Magyar elnevezése német mintára (Perlhuhn) alkotott tükörszó. 1750 előtt a német név még nem bukkant fel, tehát lehet, hogy a magyar nyelven először 1780-ban előfor­duló szó a némettől függetlenül, vele azonos szemlélet alapján keletkezett. 7 Szakiro­dalmunkban a gyöngytyúkkal azonos értelmű a gyöngyös elnevezés, amelyet a tájszótár gyűjtése idején Csongrádon és Gyulán jegyeztek fel. Egykor "pharao-tyúk"-nak is ne­vezték, ami feltehetően az olasz kifejezésből (faraona) került szakirodalmunkba. 9 A Magyarországon legelterjedtebb kékesszürke vagy közönséges gyöngytyúk alak­ja más, mint a többi tyúkféléké. Széles háta domborúan hajlott, rövid farka lefelé gör­bült. Nyakán sörteszerű fonalas tollak láthatók. Fején szarusisakot visel, amelyet a nép csákónak nevez. Csőre csontszínű, feje felül piros, alul egy-egy kékes-fehéres szín­ben játszó piros szakállebenyt visel. A nyak és a törzs felső részén tollazata pettyek nélküli kékesszürke, tömött tollazatának többi része gyöngyszerű pettyekkel díszített

Next

/
Oldalképek
Tartalom