Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
BALASSA IVÁN: A futóhomok telkesítése
böző termelési technika kapcsolódott. Ezenkívül tudunk még arany-, falazó-, folyós-, barnahomokról is. A megkötésre elsősorban a futó- és sívóhomok, a síványság szorult, de ezek között is volt különbség, amit TÖMÖRKÉNY István így határozott meg: ,,A futó az, amely a szél fuvását szó gyanánt érti, s megy vele, merre csak a szél akarja. A sívó az, amelybe belesüpped az ember, s ha kocsival megy benne, ugyanazt láthatja, mintha vízben járna: a kerék hullám gyanánt hozza fel a homokot." PETŐFI Sándor írta a Kiskunságról: „Sárga homokdombok emelkednek, miket // Épít s dönt a szélvész." A megkötött homokon az erdősítést legnagyobb területen a nagybirtokon találjuk. Az előszállási (Fejér m) uradalomban, vagy a Koburg-Koháry pusztavacsi (Pest m) birtokán a fák százezreit, sőt millióit ültették el. 34 A szőlőtelepítést elsősorban a középés kisbirtokosok végezték, és ez a parasztpolgárosodás egy jelentős központját képezte főleg a „Háromváros" (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd) határában, ahol a társadalmi osztályok és rétegek közelebb állottak egymáshoz. Általában a legszegényebbeknek, a nincsteleneknek jutott az a feladat, hogy a futóhomokot megpróbálják szántófölddé változtatni. „A homokkal való közelharcot a kisparasztság folytatta. A kun gazdáknak nem sok része volt ebben, sovány legelőül ismerték meg a homokot, nem pedig az ember gyötrelméül. Sehol annyi kis szerszámot és munkaalkalmatosságot nem láthat az ember, mint ezen a vidéken. Hegyes kis karók, ásók, széles és keskeny kapák, karaszolók és faápoló szerszámok, talicskák targoncák és húzós kis kocsik mind a közelharc fegyverei, melyeket kisemberek használnak a nagy elemmel szemben." A homokdombok elegyengetése A futóhomokkal fedett területeken dombok, völgyek, mélyedések váltják egymást, melyek rendszerint a fő szélirány mentén helyezkednek el. Ezeket el kell egyengetni mielőtt a megkötés munkájához hozzá látnának és bele fát, szőlőt, gabonát vagy egyebet ültetnének. Az elengyengetésre magát a szelet is felhasználták. Szánkon (Bács m) ásóval megbontották a dombok tetejét és a felásott homokot a Luca- és a böjtiszelek lehordták a völgybe. Arra vigyáztak, hogy a szélirányban ne legyen vetés, mert azt vastagon betemette. 37 A szegedi határban is előfordult, hogy a „...nagy szélben lapáttal hányták fel a homokot, hogy 'vigye a vőgybe'". A homoki ásó könnyebb és keskenyebb annál, mint amit a kubikosok használnak. Rugót (kengyel) nem erősítenek rá, mert a vállára, rátaposva könnyen be lehet nyomni a homokba. Az ásó vas feje a köpüvcl együtt kb. 35 cm, melybe a munkás termetéhez alkalmazkodó kb. 110 cm hosszú, gondosan lecsiszolt, megmunkált nyelet erősítenek. Ha az éle megkopik, lereszelik, ha elreped, a kováccsal megerősíttetik. Az elegyengetés másik fontos szerszáma a kapa. Szeged környékén az enyhén trapéz alakú, szögletes formát használják. A múlt században a homokmunkára azt tartották a legmegfelelőbbnek, melynek bal felső sarkába a készítők 100-as számot ütöttek:
